Hideg és rideg éjszakának ígérkezett az az este. Süvített a szél; fújta a port az útról a szemembe és a lépteimet is nehezítette. A fejem felet felhők sokasága jelent meg, nagy vihar volt a nap további részében. Elértem egy környékre, mely ilyenkor kihalt szokott lenni, még egy lámpa sem világított. Az ég dörgött egyet, és az ezt követő pillanatban elkezdet szakadni az eső. Egy szempillantás alatt eláztam, minden pillanat egyre hosszabb lett. Egy nagy sárfolt volt előttem melyet nem vettem észre, megcsúszott a lábam és elkezdtem zuhanni hátra; ekkor hirtelen elkapott egy ember, akit nem ismertem hírtelen fel. Egy kevés fény rá szűrődőt az arcára, onnan észleltem a személy kilétét. Aki meg is csókolt érzékién. Az érzelmei átérződtek, tisztában voltam azzal, hogy mit érez irántam. Ez a szerelem volt, Ferenc szerelmes lenne belém? Ezt nagyon jól titkolta eddig.
- Haza vigyelek?
- Haza vihetsz. -válaszoltam és beültünk a kocsijába.
- Hol jártál?
- Bencénél a kórházba.
- Az a rohadt Dániel megölöm.
- Mi van?!
- Elmondok neked egy-két dolgot, ezt csak Bencének adhatod tovább.
- Mondjad már! - sietettem.
- Dani egy démon és megtámadta Bencét.
Válaszolni nem tudtam, csak néztem ki a fejemből. Csöndesen telt az út, túlságosan is csöndesen. Nagyon lassan értünk csak haza, az eső csak zuhogott. Pont pirosat kaptunk, mikor rám nézett már szólalt volna meg, de én jeleztem, hogy inkább ne. Egy órába bele telett a távolság megtétele. Kiszálltam, és berohantam a házba, egyenesen fel a szobámba. A szüleim elmentek vacsorázni és még nem értek vissza. Egyszer csak csöngetek, kimásztam az ágyból, kinyitottam az ajtót, de be is csaptam azzalal a lendülettel, mellyel kinyitottam.
- Légy szíves engedj be, beszélni akarok veled - kopogott az ajtómon.
- De én meg nem. Lehet elmenni!
- De légyszíves!
- Jól van, na! Gyere be!
- Sajnálom azt, hogy baja eset Bencének. Nem hittem azt, hogy elmegy idáig Tom.
- Nem a te hibád Lila, Dani hibája, Feri kitálalt mindent nekem, de előtte megcsókolt!
- Na, ne! Mesélj - hidalt le.
Elmeséltem neki az egész sztorit, végig csak nézet. Ő is elmesélte, hogy mért jött tőlem bocsánatot kérni. Ez egy ilyen csajos este lett, végül itt aludt nálunk. Még megnéztünk egy két filmet alvás előtt, és csak így feküdtünk le aludni. Reggel az ébresztőre keltünk, mert korán be akartunk menni Bencéhez. A készülődésünk egy-két órát vett igénybe. Az érzékeink furcsa dolgot jeleztek, ezért kint szétnéztem, mielőtt kileptem volna a házból, de ezt egy személy megakadályozta. Egy srác állt az ajtómban, egy csokor rózsa takarta el az arcát.
- Szia - vette el a virágot az arca elől.
- Szia - köszöntem egy mosollyal neki.
- Ezt neked hoztam - adta át nekem a csokrot.
- Nem kellet volna. Kerülj beljebb. Mit mondtak az orvosok?
- Már mindenen túlestünk, innen már nem lesz semmi baj.
- Ez jó hír - egy nagy rohanást halottunk le a lépcsőn.
- Logan! -sikította Lila.
- De rég látalak picur - ölelte meg.
Logan ő egy jó barátunk. Betegsége miatt el kellet mennie Los Angelesbe, ahol zenés, színész, modell és fotós lett belőle. De már meggyógyult, most csak látogatóba jött, mert ott jár suliba, és gondolta meglátogat minket. Elmeséltem neki, hogy itt most mi a helyzet. Elindultunk így már hárman a korházba látogatásra. Hamarabb oda értünk, mert kocsival mentünk. A kórterembe ülve láttuk Bencét, abban a pillanatban mosolyra húzódott a szám. Valaki meglökte a vállam nem tudom, ki lehetet az. Az ajtó lassú és hangos nyikorgassál nyílt ki, a lépteinket tisztán lehetet halni ere eszmélt fel a babám. Az arcán valami furcsát láttam félelmet mire nem tudtam mi a magyarázat. Leültünk a székekere és vártuk a csönd megtörését. A némaság uralma alá kerültünk. Az idő lelassult, a lélegezettünk megállt egy darabig, a szemem a földnek szegeztem így ültünk egy fél órán át mikor felálltam és elindultam a kijárat felé.
- Hova mész? - jött az érdeklődés az ágyról.
- A mosdóba csak - adtam meg az útirányomat.
Gyorsan találtam egy illemhelyiséget, megnyitottam a csapot, az arcomat vízzel frissítettem fel. A tükörbe igazgatom a hajamat, mikor egy árny elsuhant mögöttem. - Van itt valaki? - kérdeztem félelemmel a hangomban. Csak ilyen sustorgásra hasonlító hangokat halottam. A tükörön vér foltok jelentek meg, én pedig a falhoz lapultam. Az árny most előttem száguldott el, egyre jobban féltem, a földre kuporodtam és felnéztem a tükörre, melyre az volt felírva hogy meghalsz. Felkapaszkodtam, de a sokkos állapotom még mindig tartott.
*Logan szemszöge*
Gondoltam, hogy megnézem, hol van már ilyen sokáig Bella, körülbelül 5 perce van az, hogy elment. Mikor meg láttam sokkos állapotban volt.
- Mi a baj? - rohantam oda hozzá. Nem tudott megszólalni csak megölelt, leültetem a székre és mellé telepedtem. - Nyugodj meg! Én vigyázok rád.- Pusziltam meg a homlokát miután egyre jobban közeledtünk egymáshoz. Megpróbáltam elrántani a fejem, de a hév elkapott és megcsókoltam. Bezzeg nem lett volna szabad. A csók maga eszméletlen volt, de tudom, hogy ezzel hibát követtem el. Miután elváltunk egymástól ő elrohant, én meredten magam elé nézve tűnődtem a tettem következményein. Egy idő után visszamentem a terembe, ahol a barátom már javában pakolta össze a holmiját. De a szobában Ellát sehol nem láttam.
*Ella szemszöge*
A csók után nem tudtam, hogy mit tegyek, így nem tudom, hogy nézzek Bence szemébe azzal a tudattal, hogy az elmúlt 72 órába két sráccal is csókolóztam. Egy bő tíz-húsz perc séta után nagy nehezemre vissza tértem a szobába, a szerelmem már készen állt az útra. Hazafele megbeszéltük a Lilás ügyet és kibékültek. Mindenkit ki raktunk az otthonánál már csak én és Logan maradtunk. Némán ültem, még el nem értünk hozzám, kinyitottam az ajtót mikor meg szólalt Logan. Csak ez kellet nekem.
- Mért rohantál el olyan hamar? - szögezte nekem a kérdést.
- Mert nem lett volna szabad ezt tennünk - mondtam és ott hagytam a válaszát már nem vártam meg.
*Logan szemszöge*
Kiraktam már Ellát is, aki a kérdésem után egy gyors válasszal lerendezett. Én gyorsan haza rohantam pár cuccomért, mert a mai nap ott alszom Bencénél. Hamar összeszedtem a fontosabb dolgokat és elindultam vissza. Az este semmi különleges nem történt, hamar elaludtunk, mert mindenki elfáradt a mai nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése