(#05) |1/a| 5. Break Up

Sziasztok! Ez a rész egy kicsit rövidebb, mint az eddigiek.

*Bence szemszöge*

Reggel kopogásra ébredtem fel. Nehezen levánszorogtam lépcsőn, mikor kinyitottam az ajtót Bella állt ott.

-  Szia! Gyere beljebb! Ne állj az esőben! – aznap nagymértékben esett az eső. Az a tipikus eső miatt depis vagy életérzés uralta a házat. Felmentem gyorsan felöltözni, pár perc kellet az elkészülésemhez, lemenet közben megcsúszott a lábam és a maradék lépcsőfokot zuhanva tettem meg.

 - Jól vagy? – jött felsegíteni engem. Belenéztem melyen a szemébe és láttam, hogy valami bántja . Olyan furcsa érzetem volt, mintha ennek a beszélgetésnek nem lenne jó vége. – Beszélni szeretnék veled, egy elég fontos dologról! – mikor ezt kiejtette a száján, valami rossz érzés fogott el. Egy krémszínű nadrág volt rajtam, melyhez fehér cipőt, barna póló és egy kék és zöld kockás inget vettem fel. A kezemben egy pohár kávé, mely kihűlt már, arra várva, hogy megigyam. Leültünk a kanapéra és elkezdte a mondandóját, még én nyeltem egy nagyot a kávémból.

 - Bence én ezt nem akartam, de mégis megtörtént ! Először Ferit utána Logan csókolt meg, és én meg visszacsókoltam. – mintha egy pofont kaptam volna , annyira lesokkolt engem.

 - Ez igaz? – néztem mélyen a szemébe, mintha egy bűnös kisgyerek lennék.

 - Igen. – nézet le a földre. – Nem akartam megtenni. Sajnálom! ...

*Logan szemszöge*

Fáradtan keltem ki az ágyból, nehezen rászántam magam az öltözködésre. Felvettem egy egyszerű ruhát, lentről felhallatszott egy beszélgetés. Kiléptem az ajtón és fentről kémleltem az eseményeket.

 - Sajnálom! – mondta a lány.

- Én is azt, hogy szakítok veled! De megbocsátok. – ezt a hangot már jobban felismertem, Bencéjé volt. Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy részben miattam szakított Bellával. Egyre rosszabb érzéseim voltak a tettem miatt.

 -  De nem vagy szomorú?

 - Az vagyok, de elrejtem a bánatom!

 - De attól még barátok vagyunk?

 - Barátok – mondta és felállt vele kezet fogni.

 - Ölelést – megölelték egymást. Én bementem a szobába és leültem, csak előre bámulni tudtam! Az ajtó nyikorgására lettem figyelmes. Nem mertem , vagy nem akartam felemelni a fejemet. A léptek egyre jobban haladtak felém.

  - Logan beszélnünk kell – jött egy mondat felém. Lassan feltekintettem, és mélyen a szemébe néztem.

  - Akkor mondjad. Miről lenne szó? – álltam fel feszülten. – Hallottam a dumálgatásatokat és tudom, hogy nem akarsz többet látni. Szevasz. – akartam lelépni, de nem úsztam meg ilyen könnyen.

 - Nem azért jöttem fel. Csak tudod, hogy milyen szar az, hogy ha a saját haverod megcsókolja a csajod. – támadt nekem.

 - Tudom te is megtetted ezt velem, még mikor itt laktam – erre a mondatra hirtelen felkapta a fejét.

 - Te honnan tudst arról a csókról?

 - Szerinted Kata nem mondta el nekem! – fordultam meg a sarkamon és hagytam el a szobát és vissza se néztem többet…

*Bence szemszöge*

Egy időre teljesen egyedül maradtam, a csomagjaimat elkezdtem készíteni, mert egy életet megváltoztató lehetőséget kaptam és már indulásra készen kell állnom a holnapi napra. Ez a nap lesz az utolsó, amit itt, a szülő földemen töltök, mert, elhagyom egy jó hosszú időre Erdélyt és lehet, hogy soha többé nem térek vissza. Csak egy búcsú cetli lesz. A szüleim tudják azt, ami miatt most elmegyek, de senki más nem. A nap maradék részét csomagolással töltöttem, már a házam megvan, ahol lakni fogok, az angol is nagyon megy, vigyáz L.A, mert jövök. Az életem egy szakaszát most lezárom és elkezdek egy újat. A holmimat mire elpakoltam beesteledett, ezért elmentem venni egy hideg zuhanyt. Furcsa módon ettől könnyen elalszom. Két óra alvás után már jelzet az ébresztőm, mely éjfélre volt beállítva. Megittam egy jó erős feketét, anélkül nem bírnám ki a kilenc órás utat Pestig, mert még lesz egy PlayIt-em és utána indulok el az új kalandomra. Apa és anya segített nekem bepakolni mindent a kocsimba, még én megírtam a rövid levelet. Ezután eljött anya részéről a könnyes búcsú és a fejmosás ideje. Miután lerendeztünk ezeket, beszálltam a járművembe, melynek a hátsó ülésén helyezkedet el a BMX-em és a gördeszkám. A motor lassan felbőgőt, legurult a lehajtóról és elkezdtem egy nagyon nagy utat mely sok mindent megváltoztat. A határ nálam már nem okoz nagy gondot, gyorsan leigazoltattak és haladtam tovább. A napfelkelte szép volt, mint ahogy a táj, sok szép falun és városon áthajtottam. Szeretek átjönni Magyarországra, valamiért itt felszabadultnak érzem magam, mintha minden más lenne. Lehúzott ablakkal haladva szívtam be az orromon a friss levegőt, melyen ha ki pillantottam, akkor egy gyönyörű mezőt láttam. A rádióból egy tökéletes szám szólt, s azt kívántam, ennek a pillanatnak bárcsak soha ne lenne vége. A nap már nagy erőkkel szórta a szikráit, mely egy kellemes hőérzetet adott, de még csak úgy hét óra környéke lehetet. Még körülbelül volt hátra az útból másfél óra. Mikor odaértem a rendezvény helyszínére gyorsan leparkoltam hátul, és a YouTuberek ajtaján bementem már majdnem minden videós jelen volt még volt tíz percünk addig beszélgetünk.

A Blog hivatalos posztere

Köszönöm a posztert Slashernek. A héten új rész.

#01 Díj

Köszönöm a Purgatory c. Blog írójának. (Cecily Brooks)

1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, kitől kaptad!
2. Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad!
3. Írj 12 dolgot a blogjáról!
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!
5. Válaszolj a 12 kérdésre
6. Tegyél fel 12 kérdést.
7. Kommentelj annak a blogjára, akitől kaptad a díjat, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény a lényeg, hogy építőjellegű legyen!
12 dolog a Purgatory-ról.

1. Hallott emberről szól a történet.
2. A fő hős autó balesetet szenvedett.
3. Ruth a kaszása.
4. Sajnos meg csak ennyit tudok írni mert, a blog még az elején van.
12 dolog a saját blogomról
1. Hamarosan lesz benne egy csavar.
2. Randomba jött ennek a blognak az ötletje.
3. Már előre meg van 3 évad terve.
4. Hamarosan lesz egyre több izgalom.
5. Nyáron lehet, hogy hetente max lesz egy rész.
6. 50 részesznek próbálom meg írni az évadot (Szerintem nem fog csak harminc rész összejöni.)
7. Logan karaktere csak egy ideig lesz most jelen.
8. A trailer végén rejtve van az évad vége is..
9. Eddig ebe a blogomba nehéz a karaktereket meg formálni.
10. A kórház még sokat fog szerepelni.
11. Ez sincs meg 12 tény.

 Kérdések-Válaszok

1.Ha kapsz egy ilyen díjat, ténylegesen elolvasod a blogot?
Igen mert, szeretek olvasni.
2.Mi a véleményed ez eddigi részekről?
Nekem nagyon tetszik. Azt hitem, hogy ez nem az én stílusom, de közelebb hoztad felém ezt a fajtát.
3. Ki a kedvenced?
Még nincs
4-5. Eltudnád képzelni valamelyik blogot, film vagy sorozat formájában? Ha igen kijét?
Nagyon sokat, de Könyv Writer-től a Number 4 Invisibale az egyik.
6 Volt rá példa, hogy megkedveltél egy blogot, de az írója nem folytatta?
Tán még nem, ha jól emlékezem rá.
7 Szerinted milyen a jó történet?
Röviden megfogalmazva azokat melyek magukkal rántanak.
8 Hogy dolgozod ki a karaktereid jellemét?
Elképzelem magam ellőt vagy egy ismerősöm viselkedés formáját írom rá.
9 Hogyan választasz nevet a szereplőidnek?
Eszembe jut egy perc alatt 10 név így.
10 Mennyire tudsz azonosulni azzal a történettel amit olvasol?
Nagyon olyan szinten, hogy külvilága nincsen akkor.
11 Miről írod a blogodat
  Elképzelem D.B életét démon vadászként.
12 Szerettél-e bele más blogger kitalált karakterébe? Ki az és melyik blog?
Igen a Korepetálas című blogból Martinába.

A kérdéseim ugyan ezek.
Kinek tovább küldöm:
1. Number 4 invisible
2. Life with the Schimdt family

(#04) |1/a| 4. Kisses

Hideg és rideg éjszakának ígérkezett az az este. Süvített a szél; fújta a port az útról a szemembe és a lépteimet is nehezítette. A fejem felet felhők sokasága jelent meg, nagy vihar volt a nap további részében. Elértem egy környékre, mely ilyenkor kihalt szokott lenni, még egy lámpa sem világított. Az ég dörgött egyet, és az ezt követő pillanatban elkezdet szakadni az eső. Egy szempillantás alatt eláztam, minden pillanat egyre hosszabb lett. Egy nagy sárfolt volt előttem melyet nem vettem észre, megcsúszott a lábam és elkezdtem zuhanni hátra; ekkor hirtelen elkapott egy ember, akit nem ismertem hírtelen fel. Egy kevés fény rá szűrődőt az arcára, onnan észleltem a személy kilétét. Aki meg is csókolt érzékién. Az érzelmei átérződtek, tisztában voltam azzal, hogy mit érez irántam. Ez a szerelem volt, Ferenc szerelmes lenne belém? Ezt nagyon jól titkolta eddig.

 - Haza vigyelek?

 - Haza vihetsz. -válaszoltam és beültünk a kocsijába.

 - Hol jártál?

 - Bencénél a kórházba.

 - Az a rohadt Dániel megölöm.

 - Mi van?!

 - Elmondok neked egy-két dolgot, ezt csak Bencének adhatod tovább.

 - Mondjad már! - sietettem.

 - Dani egy démon és megtámadta Bencét.

Válaszolni nem tudtam, csak néztem ki a fejemből. Csöndesen telt az út, túlságosan is csöndesen. Nagyon lassan értünk csak haza, az eső csak zuhogott. Pont pirosat kaptunk, mikor rám nézett már szólalt volna meg, de én jeleztem, hogy inkább ne. Egy órába bele telett a távolság megtétele. Kiszálltam, és berohantam a házba, egyenesen fel a szobámba. A szüleim elmentek vacsorázni és még nem értek vissza. Egyszer csak csöngetek, kimásztam az ágyból, kinyitottam az ajtót, de be is csaptam azzalal a lendülettel, mellyel kinyitottam.

 - Légy szíves engedj be, beszélni akarok veled - kopogott az ajtómon.

 - De én meg nem. Lehet elmenni!

 - De légyszíves!

 - Jól van, na! Gyere be!

 - Sajnálom azt, hogy baja eset Bencének. Nem hittem azt, hogy elmegy idáig Tom.

 - Nem a te hibád Lila, Dani hibája, Feri kitálalt mindent nekem, de előtte megcsókolt!

 - Na, ne! Mesélj - hidalt le.

Elmeséltem neki az egész sztorit, végig csak nézet. Ő is elmesélte, hogy mért jött tőlem bocsánatot kérni. Ez egy ilyen csajos este lett, végül itt aludt nálunk. Még megnéztünk egy két filmet alvás előtt, és csak így feküdtünk le aludni. Reggel az ébresztőre keltünk, mert korán be akartunk menni Bencéhez. A készülődésünk egy-két órát vett igénybe. Az érzékeink furcsa dolgot jeleztek, ezért kint szétnéztem, mielőtt kileptem volna a házból, de ezt egy személy megakadályozta. Egy srác állt az ajtómban, egy csokor rózsa takarta el az arcát.

 - Szia - vette el a virágot az arca elől.

 - Szia - köszöntem egy mosollyal neki.

 - Ezt neked hoztam - adta át nekem a csokrot.

 - Nem kellet volna. Kerülj beljebb. Mit mondtak az orvosok?

 - Már mindenen túlestünk, innen már nem lesz semmi baj.

 - Ez jó hír - egy nagy rohanást halottunk le a lépcsőn.

 - Logan! -sikította Lila.

 - De rég látalak picur - ölelte meg.

Logan ő egy jó barátunk. Betegsége miatt el kellet mennie Los Angelesbe, ahol zenés, színész, modell és fotós lett belőle. De már meggyógyult, most csak látogatóba jött, mert ott jár suliba, és gondolta meglátogat minket. Elmeséltem neki, hogy itt most mi a helyzet. Elindultunk így már hárman a korházba látogatásra. Hamarabb oda értünk, mert kocsival mentünk. A kórterembe ülve láttuk Bencét, abban a pillanatban mosolyra húzódott a szám. Valaki meglökte a vállam nem tudom, ki lehetet az. Az ajtó lassú és hangos nyikorgassál nyílt ki, a lépteinket tisztán lehetet halni ere eszmélt fel a babám. Az arcán valami furcsát láttam félelmet mire nem tudtam mi a magyarázat. Leültünk a székekere és vártuk a csönd megtörését. A némaság uralma alá kerültünk. Az idő lelassult, a lélegezettünk megállt egy darabig, a szemem a földnek szegeztem így ültünk egy fél órán át mikor felálltam és elindultam a kijárat felé.

 - Hova mész? - jött az érdeklődés az ágyról.

 - A mosdóba csak - adtam meg az útirányomat.

Gyorsan találtam egy illemhelyiséget, megnyitottam a csapot, az arcomat vízzel frissítettem fel. A tükörbe igazgatom a hajamat, mikor egy árny elsuhant mögöttem. - Van itt valaki? - kérdeztem félelemmel a hangomban. Csak ilyen sustorgásra hasonlító hangokat halottam. A tükörön vér foltok jelentek meg, én pedig a falhoz lapultam. Az árny most előttem száguldott el, egyre jobban féltem, a földre kuporodtam és felnéztem a tükörre, melyre az volt felírva hogy meghalsz. Felkapaszkodtam, de a sokkos állapotom még mindig tartott.

*Logan szemszöge*

Gondoltam, hogy megnézem, hol van már ilyen sokáig Bella, körülbelül 5 perce van az, hogy elment. Mikor meg láttam sokkos állapotban volt.

 - Mi a baj? - rohantam oda hozzá. Nem tudott megszólalni csak megölelt, leültetem a székre és mellé telepedtem. - Nyugodj meg! Én vigyázok rád.- Pusziltam meg a homlokát miután egyre jobban közeledtünk egymáshoz. Megpróbáltam elrántani a fejem, de a hév elkapott és megcsókoltam. Bezzeg nem lett volna szabad. A csók maga eszméletlen volt, de tudom, hogy ezzel hibát követtem el. Miután elváltunk egymástól ő elrohant, én meredten magam elé nézve tűnődtem a tettem következményein. Egy idő után visszamentem a terembe, ahol a barátom már javában pakolta össze a holmiját. De a szobában Ellát sehol nem láttam.

*Ella szemszöge*

A csók után nem tudtam, hogy mit tegyek, így nem tudom, hogy nézzek Bence szemébe azzal a tudattal, hogy az elmúlt 72 órába két sráccal is csókolóztam. Egy bő tíz-húsz perc séta után nagy nehezemre vissza tértem a szobába, a szerelmem már készen állt az útra. Hazafele megbeszéltük a Lilás ügyet és kibékültek. Mindenkit ki raktunk az otthonánál már csak én és Logan maradtunk. Némán ültem, még el nem értünk hozzám, kinyitottam az ajtót mikor meg szólalt Logan. Csak ez kellet nekem.

 - Mért rohantál el olyan hamar? - szögezte nekem a kérdést.

 - Mert nem lett volna szabad ezt tennünk - mondtam és ott hagytam a válaszát már nem vártam meg.

*Logan szemszöge*

Kiraktam már Ellát is, aki a kérdésem után egy gyors válasszal lerendezett. Én gyorsan haza rohantam pár cuccomért, mert a mai nap ott alszom Bencénél. Hamar összeszedtem a fontosabb dolgokat és elindultam vissza. Az este semmi különleges nem történt, hamar elaludtunk, mert mindenki elfáradt a mai nap.