Why? Loading! Mi lesz most? Mikkor lesz folytatás?

Szisztok!

Ez a bejegyzés most ilyen zűrzavar! A főbb dolgok mi lesz most evvel a bloggal. A válasz az, hogy a blog folytatódik! Csak ritkában lesznek részek! Ennek az oka, hogy mivel én most vagyok nyolcadikos és sokat kell tanulnom :( .Úgy hogy a blog most egy időre szünetre megy! De most készül egy különkiadás is! Aminek meg van már a témája!

Új részek November 1-jével jönnek a különkiadás 20-dikán kerül fell.

Változni fog a történetes blogom száma. Mivel jönnek újak Szeptember 31-ével kezdenek majd elindulni a blogok.

1. Édes Kisértés: A nyári mámor íze (November 30)

2. On The School (December 30)

3. Második Esély (Január 30)

És a napokban el fog indulni a személyes + novellás blogom a Forever Young!

Ennyi lenne ez a bejegyzés. Sziasztok!

(#06) |1/a| 6. One Step.

Egy hang, egy pillanat, egy lélegzet, ami mindent meg tud változtatni ez az, amikor meglátom a rajongókat, de volt bennem egy tudat mely most megváltozatta. Először még nem a nézőimhez kelet mennem, hanem fel a színpadra. Egy beszélgetős szegmens be volt szerepem itt a követőim (vagyis ti) tetetek fel nekem az egyik nézőm nagyon meg lepet.

 - Bence! Nekem most egy ilyen komolyabb kérdésem lenne. Én már találkoztam egyszer veled és akkor sokkal jobb kedvű voltál. Ne tán valami baj történt? – tette fel a lány a kérdését.  

 - Ezt jól vetted észre sajnos nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg, de egy elég fontos dologról van szó, amit fontos közölnöm veletek…

 * Ella szemszöge *

Muszáj, vagyok beszélni Bencével, remélem, otthon van. Gyors készülődést láttam most előnyösnek, pár perc alatt felöltöztem. Gyorsan bepattantam a kocsimba és hajtottam „ezerrel” a szívem választottá hozz, a felhajtón nem ált semmilyen jármű, tippem szerint a garázsba van. Leálitotam a motort és kiszálltam, az ajtó felé vetem az irányt, mély levegőt vetem és kopogtam, egyből kinyitotta az ajtót Bence édesanya.

 - Jó napot! Bence itthon van?

 - Szia. Nincsen elment a PlayIt-re és onnan Los Angelesbe. – válaszolta.

 - Kiment a fejemből. Várjunk mi? – sokkolt le a mondat második fele. – Mi elutazik?

 - Jól hallottad ezen túl ott fog tanulni.

 - Akkor bocsánat a zavarásért, de mennem kell.

 - Nem baj. Szia.

 - Viszontlátásra.

Egyenesen rohantam a kocsiba ahol elkapott a sírás. Utána kell mennem csak ezt tudtam hajtani. Az utam egyenesen a szobámba vezetet, elővetem a legnagyobb bőröndömet, és amit csak tudtam bele pakoltam. Mivel a szüleim itt hagytak engem egyedül ezért nekik nem kell szólnom. Bezártam mindent lekapcsoltam az áramot minden, ami fontos azt már beraktam az autóba és indulásra készen vagyok. Hangosan indul az autóm és vele együtt az én utazásom.

*Logan szemszöge*

Reggel elég korán keltem, mert eljött ez a nap is mikkor el kell indulnom vissza Amerikában majd nem mindenkitől elköszöntem már csak Lila volt hátra. Pont mikkor kopogtam volna akkor nyitotta ki az ajtót.  - Szia, Lila! Mik ezek a bőröndök.  - Megyek veled én is Amerikába, mert a szüleim elzavartak.   - De van pénzed repülő jegyre, meg szállodára?  - Van direkt ilyen esetre spóroltam össze pénzt.  - Akkor jó. De akkor gyere, pakolj be a járgányba, mert indulunk. Hát meg mondom őszintén ez most elégé lesokkolt jó, hogy saját házam van. 

*Eközben Bence szemszöge* 

  - Ezt jól vetted észre sajnos nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg, de egy elég fontos dologról van szó, amit fontos közölnöm veletek, ami nem más, mint az hogy elköltözöm Amerikába. – a válaszom a kérdésre a nézőmet úgy meglepte, hogy nem tudod mit mondani. – Jöhet a következő kérdés. 
 - Azt lehet tudni, hogy mikkor, indul a géped? 
 - Hajnali háromkor. A ma estémet még a videós barátaimmal fogom tölteni. Következő. 
 - Azt meglehet kérdezni, hogy mi az oka ennek. 
 - Igen meg lehet. Az okom az rá, hogy az idéző jeles álom szakmámat fogom kint tanulni, de még most leszögezem ugyan annyi videó lesz, mint volt elméletileg. Gyorsan leperget ez a rész. Hátul a sokkolt arcokkal találtam magam szembe. „Ez fura” – mondtam magamban. Oda sétáltam az innivalókhoz, egy lány alak lépet a hátam mögé és hirtelen megölet.
 - Szia, Bence! 
 - Szia, Maris! Úgy néz, ki te még nem tudod azt, amit a többiek. – húztam oldalra el a számat.
 - Miről kellene tudnom? 
 - Figyelj ide! Most csak is rám! Amiről tudnod kell az, az, hogy Amerikába költözöm.  

*Logan szemszöge*

 - Pont most kell mindenkinek Magyarországba mennie! – idegeskedtem már és dudáltam idegembe.
 - Logan az ott nem Ella? –kérdezte meg az úti társam.
 - De az ő. Hívd fel és hangosítsd ki!
 - Rendben. – válaszolta és elkezdte a lányt tárcsázni, ki hamar felvette a telefont.
 – Te hova a faszba mész! –üvöltöttem bele a telefonba.  - Pestre. – szeppent meg a leányzó a vonal másik végén.
- És minek? – kérdezte a mellettem ülő személy.

- Meg akadályozni Bencét!

*Bence szemszöge*

- De miért költözöl Amerikába? – kérdezte Muffin anyu (Maris!) tőlem nagy szemekkel.

- Tanulni fogok ott ezen túl, de videózás téren. – próbáltam a beszélgetést röviden lezárni.

- És mikkor indulsz?

- Hajnali háromkor. De most már mennem kell. Majd még találkozunk. Szia! – Köszöntem el és elindultam a dedikáló zónába. És ennél a pillanatnál egy keserű ízt éreztem a torkomon. Nem tudom miért, de akár tetszik akár nem muszáj felvennem egy mű mosolyt, hogy a rajongóim ne aggódjanak. Egy lépést megtettem előre és elkezdtem szédülni.

- Attila! Kapd el! – ez volt, amit utoljára halottam.

*Lila szemszöge*

Amit halottam Ellától az egyenesen lesokkolt.

- De miért akarod Bencét meg akadályozni?

- Mert szeretem, és nem hagyom neki hogy el menyen Amerikába! – hisztériázott és megszakadt a hívás.

- Most meg mi a fasz van, na. jó nekem egyelőre elég ebből már ettől agyrémet kapok- szitkozódtam magamban. Gondoltam és neki döntöttem a fejem az üvegnek, de pont akkor mozdult meg a kocsi sor.

- Még egy darabig nem fogok tudni aludni. – mormogtam az orom alá.

- Nyugi már hamarosan átérünk, még egy ember van előttünk. – Ere a mondatára ránéztem.

*Bence szemszöge*

Egy fekete szobába tértem magam hoz. Nehezen tápászkodtam fel a földről egy ajtó nyílt ki ahonnan fehér fény szűrődött be. Lépteket hallottam a hátam mögül és egy nagy csörrenést.

- Ki van itt! – üvöltöttem fel. Aba a pillanatba elkezdet bezárulni a szobaajtó. Rohanni kezdtem egyre gyorsabban zárult az ajtó már csak annyi hely volt, hogy át préstejem magam. Pont hogy át tudtam még menni a másik terembe. Egy tükör volt, amire vérrel rá volt írva, hogy:

Kezdődhet a játék az elmédben!

Mikkor elolvastam akkor egy hang mely nagyon mély és rekedt volt meg szólalt.

- Csak egy szabály van, ha nem győzöl le a megadott idő alatt, akkor kezdődik a szeretteid le mészárlása.

- Menyi időm van?

- Most meg tudod. Az idő elindult. – mikkor elmondta ezt akkor egy nagy óra jelent meg a falon velem szembe ész elindult a visszaszámlálás. – Már csak egy heted maradt a hét feladatra és a legyőzésemre! Viszlát!

A szoba hirtelen elkezdtet átalakulni…

Magyarázkodás + Újab kérés

Sziasztok!
Igen Bence most nagyon, de nagyon nem aktív az oka egyszerű ez pedig a nyár. Nyaralás, táborok meg még sok minden. Ezt nagyon sajnálom, de tudok jó hírrel szolgálni már íródik az új rész és a fele készen van.

A kérészem pedig nem más mint hogy engem is be neveztek a Blogger Award 2016-ba. Ez úton kérlek meg titeket hogy szavazatok a bloggomra ITT.

Szavazatok megint a blogomra.

Sziasztok!

Hamarosan lesz új rész léci szavazatok Itt a blogomra.

Ui.: max 3 nap az uj reszig.

Kérés

Sziasztok!

Ez még nem rész egy szívességet kérnék az alábbi linken szavazatok a blogomra. Ennyi lenne sziasztok.

(#05) |1/a| 5. Break Up

Sziasztok! Ez a rész egy kicsit rövidebb, mint az eddigiek.

*Bence szemszöge*

Reggel kopogásra ébredtem fel. Nehezen levánszorogtam lépcsőn, mikor kinyitottam az ajtót Bella állt ott.

-  Szia! Gyere beljebb! Ne állj az esőben! – aznap nagymértékben esett az eső. Az a tipikus eső miatt depis vagy életérzés uralta a házat. Felmentem gyorsan felöltözni, pár perc kellet az elkészülésemhez, lemenet közben megcsúszott a lábam és a maradék lépcsőfokot zuhanva tettem meg.

 - Jól vagy? – jött felsegíteni engem. Belenéztem melyen a szemébe és láttam, hogy valami bántja . Olyan furcsa érzetem volt, mintha ennek a beszélgetésnek nem lenne jó vége. – Beszélni szeretnék veled, egy elég fontos dologról! – mikor ezt kiejtette a száján, valami rossz érzés fogott el. Egy krémszínű nadrág volt rajtam, melyhez fehér cipőt, barna póló és egy kék és zöld kockás inget vettem fel. A kezemben egy pohár kávé, mely kihűlt már, arra várva, hogy megigyam. Leültünk a kanapéra és elkezdte a mondandóját, még én nyeltem egy nagyot a kávémból.

 - Bence én ezt nem akartam, de mégis megtörtént ! Először Ferit utána Logan csókolt meg, és én meg visszacsókoltam. – mintha egy pofont kaptam volna , annyira lesokkolt engem.

 - Ez igaz? – néztem mélyen a szemébe, mintha egy bűnös kisgyerek lennék.

 - Igen. – nézet le a földre. – Nem akartam megtenni. Sajnálom! ...

*Logan szemszöge*

Fáradtan keltem ki az ágyból, nehezen rászántam magam az öltözködésre. Felvettem egy egyszerű ruhát, lentről felhallatszott egy beszélgetés. Kiléptem az ajtón és fentről kémleltem az eseményeket.

 - Sajnálom! – mondta a lány.

- Én is azt, hogy szakítok veled! De megbocsátok. – ezt a hangot már jobban felismertem, Bencéjé volt. Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy részben miattam szakított Bellával. Egyre rosszabb érzéseim voltak a tettem miatt.

 -  De nem vagy szomorú?

 - Az vagyok, de elrejtem a bánatom!

 - De attól még barátok vagyunk?

 - Barátok – mondta és felállt vele kezet fogni.

 - Ölelést – megölelték egymást. Én bementem a szobába és leültem, csak előre bámulni tudtam! Az ajtó nyikorgására lettem figyelmes. Nem mertem , vagy nem akartam felemelni a fejemet. A léptek egyre jobban haladtak felém.

  - Logan beszélnünk kell – jött egy mondat felém. Lassan feltekintettem, és mélyen a szemébe néztem.

  - Akkor mondjad. Miről lenne szó? – álltam fel feszülten. – Hallottam a dumálgatásatokat és tudom, hogy nem akarsz többet látni. Szevasz. – akartam lelépni, de nem úsztam meg ilyen könnyen.

 - Nem azért jöttem fel. Csak tudod, hogy milyen szar az, hogy ha a saját haverod megcsókolja a csajod. – támadt nekem.

 - Tudom te is megtetted ezt velem, még mikor itt laktam – erre a mondatra hirtelen felkapta a fejét.

 - Te honnan tudst arról a csókról?

 - Szerinted Kata nem mondta el nekem! – fordultam meg a sarkamon és hagytam el a szobát és vissza se néztem többet…

*Bence szemszöge*

Egy időre teljesen egyedül maradtam, a csomagjaimat elkezdtem készíteni, mert egy életet megváltoztató lehetőséget kaptam és már indulásra készen kell állnom a holnapi napra. Ez a nap lesz az utolsó, amit itt, a szülő földemen töltök, mert, elhagyom egy jó hosszú időre Erdélyt és lehet, hogy soha többé nem térek vissza. Csak egy búcsú cetli lesz. A szüleim tudják azt, ami miatt most elmegyek, de senki más nem. A nap maradék részét csomagolással töltöttem, már a házam megvan, ahol lakni fogok, az angol is nagyon megy, vigyáz L.A, mert jövök. Az életem egy szakaszát most lezárom és elkezdek egy újat. A holmimat mire elpakoltam beesteledett, ezért elmentem venni egy hideg zuhanyt. Furcsa módon ettől könnyen elalszom. Két óra alvás után már jelzet az ébresztőm, mely éjfélre volt beállítva. Megittam egy jó erős feketét, anélkül nem bírnám ki a kilenc órás utat Pestig, mert még lesz egy PlayIt-em és utána indulok el az új kalandomra. Apa és anya segített nekem bepakolni mindent a kocsimba, még én megírtam a rövid levelet. Ezután eljött anya részéről a könnyes búcsú és a fejmosás ideje. Miután lerendeztünk ezeket, beszálltam a járművembe, melynek a hátsó ülésén helyezkedet el a BMX-em és a gördeszkám. A motor lassan felbőgőt, legurult a lehajtóról és elkezdtem egy nagyon nagy utat mely sok mindent megváltoztat. A határ nálam már nem okoz nagy gondot, gyorsan leigazoltattak és haladtam tovább. A napfelkelte szép volt, mint ahogy a táj, sok szép falun és városon áthajtottam. Szeretek átjönni Magyarországra, valamiért itt felszabadultnak érzem magam, mintha minden más lenne. Lehúzott ablakkal haladva szívtam be az orromon a friss levegőt, melyen ha ki pillantottam, akkor egy gyönyörű mezőt láttam. A rádióból egy tökéletes szám szólt, s azt kívántam, ennek a pillanatnak bárcsak soha ne lenne vége. A nap már nagy erőkkel szórta a szikráit, mely egy kellemes hőérzetet adott, de még csak úgy hét óra környéke lehetet. Még körülbelül volt hátra az útból másfél óra. Mikor odaértem a rendezvény helyszínére gyorsan leparkoltam hátul, és a YouTuberek ajtaján bementem már majdnem minden videós jelen volt még volt tíz percünk addig beszélgetünk.

A Blog hivatalos posztere

Köszönöm a posztert Slashernek. A héten új rész.

#01 Díj

Köszönöm a Purgatory c. Blog írójának. (Cecily Brooks)

1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, kitől kaptad!
2. Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad!
3. Írj 12 dolgot a blogjáról!
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!
5. Válaszolj a 12 kérdésre
6. Tegyél fel 12 kérdést.
7. Kommentelj annak a blogjára, akitől kaptad a díjat, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény a lényeg, hogy építőjellegű legyen!
12 dolog a Purgatory-ról.

1. Hallott emberről szól a történet.
2. A fő hős autó balesetet szenvedett.
3. Ruth a kaszása.
4. Sajnos meg csak ennyit tudok írni mert, a blog még az elején van.
12 dolog a saját blogomról
1. Hamarosan lesz benne egy csavar.
2. Randomba jött ennek a blognak az ötletje.
3. Már előre meg van 3 évad terve.
4. Hamarosan lesz egyre több izgalom.
5. Nyáron lehet, hogy hetente max lesz egy rész.
6. 50 részesznek próbálom meg írni az évadot (Szerintem nem fog csak harminc rész összejöni.)
7. Logan karaktere csak egy ideig lesz most jelen.
8. A trailer végén rejtve van az évad vége is..
9. Eddig ebe a blogomba nehéz a karaktereket meg formálni.
10. A kórház még sokat fog szerepelni.
11. Ez sincs meg 12 tény.

 Kérdések-Válaszok

1.Ha kapsz egy ilyen díjat, ténylegesen elolvasod a blogot?
Igen mert, szeretek olvasni.
2.Mi a véleményed ez eddigi részekről?
Nekem nagyon tetszik. Azt hitem, hogy ez nem az én stílusom, de közelebb hoztad felém ezt a fajtát.
3. Ki a kedvenced?
Még nincs
4-5. Eltudnád képzelni valamelyik blogot, film vagy sorozat formájában? Ha igen kijét?
Nagyon sokat, de Könyv Writer-től a Number 4 Invisibale az egyik.
6 Volt rá példa, hogy megkedveltél egy blogot, de az írója nem folytatta?
Tán még nem, ha jól emlékezem rá.
7 Szerinted milyen a jó történet?
Röviden megfogalmazva azokat melyek magukkal rántanak.
8 Hogy dolgozod ki a karaktereid jellemét?
Elképzelem magam ellőt vagy egy ismerősöm viselkedés formáját írom rá.
9 Hogyan választasz nevet a szereplőidnek?
Eszembe jut egy perc alatt 10 név így.
10 Mennyire tudsz azonosulni azzal a történettel amit olvasol?
Nagyon olyan szinten, hogy külvilága nincsen akkor.
11 Miről írod a blogodat
  Elképzelem D.B életét démon vadászként.
12 Szerettél-e bele más blogger kitalált karakterébe? Ki az és melyik blog?
Igen a Korepetálas című blogból Martinába.

A kérdéseim ugyan ezek.
Kinek tovább küldöm:
1. Number 4 invisible
2. Life with the Schimdt family

(#04) |1/a| 4. Kisses

Hideg és rideg éjszakának ígérkezett az az este. Süvített a szél; fújta a port az útról a szemembe és a lépteimet is nehezítette. A fejem felet felhők sokasága jelent meg, nagy vihar volt a nap további részében. Elértem egy környékre, mely ilyenkor kihalt szokott lenni, még egy lámpa sem világított. Az ég dörgött egyet, és az ezt követő pillanatban elkezdet szakadni az eső. Egy szempillantás alatt eláztam, minden pillanat egyre hosszabb lett. Egy nagy sárfolt volt előttem melyet nem vettem észre, megcsúszott a lábam és elkezdtem zuhanni hátra; ekkor hirtelen elkapott egy ember, akit nem ismertem hírtelen fel. Egy kevés fény rá szűrődőt az arcára, onnan észleltem a személy kilétét. Aki meg is csókolt érzékién. Az érzelmei átérződtek, tisztában voltam azzal, hogy mit érez irántam. Ez a szerelem volt, Ferenc szerelmes lenne belém? Ezt nagyon jól titkolta eddig.

 - Haza vigyelek?

 - Haza vihetsz. -válaszoltam és beültünk a kocsijába.

 - Hol jártál?

 - Bencénél a kórházba.

 - Az a rohadt Dániel megölöm.

 - Mi van?!

 - Elmondok neked egy-két dolgot, ezt csak Bencének adhatod tovább.

 - Mondjad már! - sietettem.

 - Dani egy démon és megtámadta Bencét.

Válaszolni nem tudtam, csak néztem ki a fejemből. Csöndesen telt az út, túlságosan is csöndesen. Nagyon lassan értünk csak haza, az eső csak zuhogott. Pont pirosat kaptunk, mikor rám nézett már szólalt volna meg, de én jeleztem, hogy inkább ne. Egy órába bele telett a távolság megtétele. Kiszálltam, és berohantam a házba, egyenesen fel a szobámba. A szüleim elmentek vacsorázni és még nem értek vissza. Egyszer csak csöngetek, kimásztam az ágyból, kinyitottam az ajtót, de be is csaptam azzalal a lendülettel, mellyel kinyitottam.

 - Légy szíves engedj be, beszélni akarok veled - kopogott az ajtómon.

 - De én meg nem. Lehet elmenni!

 - De légyszíves!

 - Jól van, na! Gyere be!

 - Sajnálom azt, hogy baja eset Bencének. Nem hittem azt, hogy elmegy idáig Tom.

 - Nem a te hibád Lila, Dani hibája, Feri kitálalt mindent nekem, de előtte megcsókolt!

 - Na, ne! Mesélj - hidalt le.

Elmeséltem neki az egész sztorit, végig csak nézet. Ő is elmesélte, hogy mért jött tőlem bocsánatot kérni. Ez egy ilyen csajos este lett, végül itt aludt nálunk. Még megnéztünk egy két filmet alvás előtt, és csak így feküdtünk le aludni. Reggel az ébresztőre keltünk, mert korán be akartunk menni Bencéhez. A készülődésünk egy-két órát vett igénybe. Az érzékeink furcsa dolgot jeleztek, ezért kint szétnéztem, mielőtt kileptem volna a házból, de ezt egy személy megakadályozta. Egy srác állt az ajtómban, egy csokor rózsa takarta el az arcát.

 - Szia - vette el a virágot az arca elől.

 - Szia - köszöntem egy mosollyal neki.

 - Ezt neked hoztam - adta át nekem a csokrot.

 - Nem kellet volna. Kerülj beljebb. Mit mondtak az orvosok?

 - Már mindenen túlestünk, innen már nem lesz semmi baj.

 - Ez jó hír - egy nagy rohanást halottunk le a lépcsőn.

 - Logan! -sikította Lila.

 - De rég látalak picur - ölelte meg.

Logan ő egy jó barátunk. Betegsége miatt el kellet mennie Los Angelesbe, ahol zenés, színész, modell és fotós lett belőle. De már meggyógyult, most csak látogatóba jött, mert ott jár suliba, és gondolta meglátogat minket. Elmeséltem neki, hogy itt most mi a helyzet. Elindultunk így már hárman a korházba látogatásra. Hamarabb oda értünk, mert kocsival mentünk. A kórterembe ülve láttuk Bencét, abban a pillanatban mosolyra húzódott a szám. Valaki meglökte a vállam nem tudom, ki lehetet az. Az ajtó lassú és hangos nyikorgassál nyílt ki, a lépteinket tisztán lehetet halni ere eszmélt fel a babám. Az arcán valami furcsát láttam félelmet mire nem tudtam mi a magyarázat. Leültünk a székekere és vártuk a csönd megtörését. A némaság uralma alá kerültünk. Az idő lelassult, a lélegezettünk megállt egy darabig, a szemem a földnek szegeztem így ültünk egy fél órán át mikor felálltam és elindultam a kijárat felé.

 - Hova mész? - jött az érdeklődés az ágyról.

 - A mosdóba csak - adtam meg az útirányomat.

Gyorsan találtam egy illemhelyiséget, megnyitottam a csapot, az arcomat vízzel frissítettem fel. A tükörbe igazgatom a hajamat, mikor egy árny elsuhant mögöttem. - Van itt valaki? - kérdeztem félelemmel a hangomban. Csak ilyen sustorgásra hasonlító hangokat halottam. A tükörön vér foltok jelentek meg, én pedig a falhoz lapultam. Az árny most előttem száguldott el, egyre jobban féltem, a földre kuporodtam és felnéztem a tükörre, melyre az volt felírva hogy meghalsz. Felkapaszkodtam, de a sokkos állapotom még mindig tartott.

*Logan szemszöge*

Gondoltam, hogy megnézem, hol van már ilyen sokáig Bella, körülbelül 5 perce van az, hogy elment. Mikor meg láttam sokkos állapotban volt.

 - Mi a baj? - rohantam oda hozzá. Nem tudott megszólalni csak megölelt, leültetem a székre és mellé telepedtem. - Nyugodj meg! Én vigyázok rád.- Pusziltam meg a homlokát miután egyre jobban közeledtünk egymáshoz. Megpróbáltam elrántani a fejem, de a hév elkapott és megcsókoltam. Bezzeg nem lett volna szabad. A csók maga eszméletlen volt, de tudom, hogy ezzel hibát követtem el. Miután elváltunk egymástól ő elrohant, én meredten magam elé nézve tűnődtem a tettem következményein. Egy idő után visszamentem a terembe, ahol a barátom már javában pakolta össze a holmiját. De a szobában Ellát sehol nem láttam.

*Ella szemszöge*

A csók után nem tudtam, hogy mit tegyek, így nem tudom, hogy nézzek Bence szemébe azzal a tudattal, hogy az elmúlt 72 órába két sráccal is csókolóztam. Egy bő tíz-húsz perc séta után nagy nehezemre vissza tértem a szobába, a szerelmem már készen állt az útra. Hazafele megbeszéltük a Lilás ügyet és kibékültek. Mindenkit ki raktunk az otthonánál már csak én és Logan maradtunk. Némán ültem, még el nem értünk hozzám, kinyitottam az ajtót mikor meg szólalt Logan. Csak ez kellet nekem.

 - Mért rohantál el olyan hamar? - szögezte nekem a kérdést.

 - Mert nem lett volna szabad ezt tennünk - mondtam és ott hagytam a válaszát már nem vártam meg.

*Logan szemszöge*

Kiraktam már Ellát is, aki a kérdésem után egy gyors válasszal lerendezett. Én gyorsan haza rohantam pár cuccomért, mert a mai nap ott alszom Bencénél. Hamar összeszedtem a fontosabb dolgokat és elindultam vissza. Az este semmi különleges nem történt, hamar elaludtunk, mert mindenki elfáradt a mai nap.

(#03) |1/a| 3. Hagyj el!

*Bence szemszöge*

Kiéretek a mentősök. Bementem vele a kórházba, de nagyon rossz volt így látni. Tiszta vér volt a feje. Mikor a mentő megállt a kórház bejáratánál, elvitték vizsgálatra. Én addig kint vártam. Több, mint egy órával később jött az orvos.

 - A lány állapotát stabilizáltuk, de kómába került

 - Belehet hozzá menni? - kérdeztem az urat.

 - Persze, csak ne zaklassa fel, s ne zavarja meg.

 - Rendben nem fogom.

Bementem hozzá, nagyon rossz volt látni. Körülbelül egy órát ülhettem ott. Utána haza mentem, utam egyből az ágyba vezetett.  

*Egy évvel később*

Már Lila egy éve kómában van. Fél éven keresztül jártam be hozzá, de feladtam a reményt. Azóta összejöttem Ellával. A csatornám közben beindult már negyvenezer feliratkozónál tart. Ma egy nagy meglepetés fogadott, egy érdekes látogatóm volt. Egyszer csak csengetek.

 - Nyitom - kiabáltam. Mikor kinyitottam az ajtót alig tudtam megszólalni - Szi … szia - hebegtem össze vissza. (Mielőtt tovább olvasod, tippelj egyet, hogy ki az)

 - Szia, nem is örülsz annak, hogy itt vagyok?.

 - De! Hidd el nagyon örülök neked, csak... Lila nézd! Van valakim!  
 - Micsoda!? - sokkoltam le a hírrel.

 - Igen, mert feladtam a reményt, hogy visszakaplak. Egy év hosszú idő Lila és az orvosok sem mondtak semmi bíztatót!

 - Ki az?

 - Ella.

Nem mondott semmit, csak elrohant. Na, jó nem tudom, mi baja van ezzel, de nagyon idegesít. Utána mentem.

 - Csak tudd, hogy vissza nem megyek hozzád. - kiabáltam utána

 - Nem is kell. - ordított Lila vissza sem fordulva

 - Hála a jó istennek.

 - Nem kell nekem olyan fiú, aki nem vár rám.

 - Hagyj el! Sajnálom, hogy nem tudtam többet várni rád. Most nincs tovább. 

- Ne, is legyen tovább - rohant el sírva.

Feldúltan mentem haza; Közben dúdoltam a Hagyj el! című, számot. (Ott, ni, fent) Egyre idegesebb lettem. Hazaérvén berontottam a szobámba. Az agyvizemből simán lehetett volna teát csinálni; ahogy  kimondtam a teát, egyből megkívántam.  Lementem és készítettem magamnak egy pohárral. Bele huppantam a fotelbe, a telefonom közben jelezni kezdett, de nem foglalkoztam vele. Csak hagytam, ültem mélyen gondolkozva már azt érezve, hogy ennél nem lehet rosszabb. (Megint naiv voltam.) Ajtó csapódást hallottam, de nem figyeltem oda, azt gondoltam, hogy anya. (De utálom magam. Milyen könnyen bemesélek magamnak mindent.) Valamitől elkezdet égni az arcom. (Mindenki gondolja, hogy mitől.)

 - Mit képzelsz te magadról? - halottam egy férfihangot.
 - Mi rosszat csináltam Dani? - álltam fel és löktem meg, elindultam a kabátomat felvenni.
 - Nem menekülsz ilyen könnyen.
 - Fogadjunk.

*Ella szemszöge*

Megpillantottam az utcán Lilát, úgy trappolt, mint egy elefánt; biztos beszélt Bencével. Csak elfutott mellettem, de meg fordult. (Jaj, nekem.) A szemei vörösek voltak. (Ez új.)

 - Bence soha nem lesz a tiéd, ezt garantálom! - mondta és elment.

Oké nem tudom, hogy félnem kellene e. De szerintem nem. Haladtam tovább, a szerelemhez közben pedig dúdolásztam. Még beugrottam egy boltba, és vettem egy pepsit. Mikor kiléptem a boltból Dani haladt el előttem, de még csak köszöni sem köszönt. Vajon mi lelte? Már nagyon várom, a fotózást, amire elvisz engem az életem, melynek  helyszíne Amerikába lesz, pontos helyszínt azonban nem mondott. Haladtam mikor egy üzenetet kaptam. A "Siess" szó állt benne, s az sms legnagyobb meglepetésemre Bencétől jött. Elkezdtem rohanni, mint valami őrült. Hamar odaértem az ajtó tárva-nyitva volt. Ott feküdt a földön vérző szájal. Csepegett a vér a földre, melynek a látványát nem nagyon szeretem. Közelítettem hozzá, mire elkezdett rángatózni. Nem tudtam, hogy mit csináljak, mintha féltem volna tőle, mert féltem is. Ránéztem, de már nem volt magánál, ezért gyorsan tárcsáztam a mentősöket. Gyorsan értek ki, és nagy szirénázás jelezte a jöttüket. Mentem vele én is; nagyon féltem, hogy mi lesz vele. A mentőautóban újra kellet éleszteni, mely sikerrel járt már az első próbálkozásra. Hála a jó istenek érte! Beértünk a kórházba, gyorsan bevitték egy kórterembe.  Az orvosok ki be rohangáltak, és hiába kérdeztem akármit, nem kaptam semmire se választ. Egyre jobban kezdtem ideges leni, hirtelen „megszólalt” a telefonom, anya volt az. Azt írta, hogy menjek haza, de most. Oké, ennél már nem lehet jobb a mai napom. Kénytelen-kelletlen elindultam haza nagy nehezen, egyenesen fel az ágyamba vezetett az utam, nem is érdekelt, hogy még csak délután öt óra volt. Én már csak aludni tudok. Befeküdtem az ágyba, de még a pihenés se megy, csak vergődtem. Nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy Bencének valami komolyabb baja lesz, egyszerűen csak ez járt a fejembe. Mintha egy fülbemászó dallam lenne, de nem az, hanem átok, amely mindent tönkre tud tenni. Utálom már a kórházakat, szívből. Nagyon elrontja az ember kedvét, ha oda kerül be vagy ismerősét kell ott látnia.  Sikeresen este tizenegy óra tájékán mély álomba merültem.

*Másnap reggel*

Felkeltem és lementem a konyhába, és egy érdekes cikkre találtam az újságban.

Az erdélyi Magyar YouTube sztár korházba került!

Ismeretlen okokból, kórházba szállítottak a tegnapi nap folyamán Dezső Bencét. A barátnője talált rá délután mikor ment át hozzá.

Oké, nekem elég volt már ennyit elolvasnom ahhoz, hogy már ki is akadjak. Gyorsan letettem az újságot, és próbáltam nem tudomást venni róla. De ekkor felvillant a telefonom. Tippeljetek, hogy ki volt az, Unfield. Megvolt a köszönés és mindjárt az első kérdés az volt, hogy mi lett Bencével. Elmagyaráztam neki a történteket és azt is, hogy többet nem tudok én sem mondani. Megreggeliztem, felöltöztem és bementem az utált helyre. Az úton nagyon ideges voltam, olyannyira izgultam, mint az elsős első napján az iskolában. De le kellett nyugodnom, lehet, hogy magánál van és engem vár, vagy  lehet, hogy ... inkább ki sem mondom. A torkom összeszűkült, mikor beléptem az épületbe. Gyors léptekel haladtam előre. A kórterem előtt megtorpantam, egy nagyot nyeltem, megfogtam a kilincset, lassan, de határozottan lenyomtam. Egy fiút láttam, aki nem olyan állapotban van, mint ahogy megismertem. A gépek halk pittyegését lehetett csak hallani. Egy hangot sem tudtam kipréselni a torkomon; a levegő tejesen megfagyott, az idő teljesen lelassult, mintha minden egyes lépés egy évvel lenne egyenlő. Libabőrös lettem, mikor leültem az ágy melletti székbe. Megfogtam a kezét, a szívverésem egyre gyorsabb lett. Ránéztem az arcára, a szemei kinyíltak, én pedig beleborzongtam a tekintetébe. Olyan érzést keltett bennem, amit még soha nem éreztem. A legjobban ahhoz tudnám hasonlítani, mintha ötven kiló követ a nyakamra tettek volna, s ez a súly nyomta minden egyes testrészemet. Estig ott ültem, majd hazafelé vettem az irányt. Az éjszakák mostanában hűvösebbek szoktak lenni, még leheletemet is láttam a sötét és hideg éjszakában.

(#02) |1/a| 2. Dark on the light

Sziasztok, ezt a részt meg próbálom kevesebb dialógussal megírni és több monológust vagy nem tudom, hogy hivjákot használni. Ebben a részben bejön egy új szereplő is, és meg lesz az első szemszög váltás is. De nem is szaporítom tovább a szót. Jó olvasást.

„A nap minden egyes pillanatában

megváltozhatja az este végkímélete.”

Reggel mikor felébredtem, a szerelmem még az igazak álmát aludta. Felültem, és elkezdtem gondolkodni az álmom jelentésén. De hamar át is léptem rajta, mintha semmit nem jelentene (gondoltam ekkor naivan). Kimásztam az ágyból, elmentem fürdeni és felvettem egy ruhát itthonra. Leültem az asztalomhoz, és dalolászni kezdtem. Egy dallamot firkálgattam egy lapra és hozzá szöveget is írtam. Elmentem inni. Mikor leértem anya beszélgetett apával. Nem szóltam bele, kivettem a kólámat a hűtőből és elvettem két pirítóst. Fent a drágaságom már javában nyújtózkodott.

 - Jó reggelt - indultam el az ágyához.

 - Neked is. Hoztál fel ennivalót?.

 - Igen. Tessék - nyújtottam neki az egyik pirítóst.

 - Köszönöm. 

 - Nincs mit - mondtam és leültem a székembe, ittam egy kicsit a kólámból. A szívem elment készülődni, mert ma elmegyünk egyet bulizni.

Nem nagyon figyeltem az időt csak írogattam mikor hangokat halottam a fejemben. „Akadályozd meg.” De mit akadályozzak meg? Kezdtem összezavarodni. Már azt hittem, hogy a hang az őrületbe kerget, aztán hirtelen elhallgatott. Már nem hallottam többé. Nem értetem, hogy ennek mi a jelentése, de nagyon össze tudja az embert zavarni.

 - Bence.

 - Igen.

 - Mit csinálsz?

 - Ülök.

 - Be hoznád nekem a törülközőt.

 - Beviszem - felálltam és bevittem.

 - Köki.

 - Nem kell - kimentem és visszaültem.

Egy hangra, lettem figyelmes, megpróbáltam elterelni a gondolataimat máshová; de nem sikerült. Eldőltem az ágyon, és a fejemre húztam a párnát; össze-vissza rángattam a fejem, már majdnem szétrobbant. Megint ugyanaz a mondat, de mit akar előre jelezni. Nem tudom és szerintem ezt már nem is fogom megtudni, addig amíg be nem következik. Erre előre fel kell készülnöm. Ott hagytam a helyemet egy darabig, még lementem. A ház minden része üres volt kivétel a hálóm; vajon hova lettek anyáék. Egy cetlit se találtam, mely arra utalt volna, hogy hol vannak. A telefont sem vették fel. Inkább leültem és néztem magam elé. Kicsivel később elővettem a telefonom és elkezdtem rajta játszani. Minden csendes lett körülöttem; kikapcsoltam, amit egy ideje nem tudtam elérni. Megntudtam nyugodni, kitisztult elmével jobban lehet gondolkozni. Mindent, ami körülöttem történt jobban átlátok. Egy csörömpölés zavarta meg a nagy csendet.

 - Bocsánat - nézett rám Lila.

 - Semmi baj.

 - Feltakarítom - mondta és elkezdte feltakarítani.

 - Utána elmegyünk sétálni? - kérdeztem meg.

 - Menjünk - lelkesedett, mint egy óvodás, aki kap egy csokit.

Befejezte a takarítást, én ezalatt írtam egy cetlit.

Felöltöztünk és elindultunk a parkba. Minden nyugodt volt, semmi felhajtás, ami abból áll, hogy mindenki fel-alá rohangál. Nem, most minden csendes volt, túlságosan is. Egy lány jött felénk énekelve, akit eddig még nem láttam. Pontosan nem tudom mit énekelt ennyire emlékszem belőle.

Oh, tell me, tell me, tell me, how to turn your love on

You can get, get anything that you want

Baby just shout it out, shout it out

Baby just shout it out, yeah.


A lány

Elhaladt mellettünk, közben már táncolt is; életvidám lánynak tűnt. Egészen addig sétáltunk, amég el nem értünk a hintákhoz. Elfoglaltuk és elkezdtünk önfeledten játszani; de engem valami más gondolat érdekelt. Ki lehet ez a lány? Olyan ismerős, de honnan? Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, mikor valami azt súgta, hogy kapcsoljam be a mobilom. Egy hívást kaptam, amit nem vettem észr;, anya volt az. Gyorsan visszahívtam.

 - Szia anyu!

 - Szia.

 - Mi a baj? - kérdeztem ijedten.

 - Semmi! Csak láttam, hogy hívtál - mondta anya.

 - Csak azért hívtalak, mert nem tudtam hol vagytok.

 - Elmentünk vásárolni.

 - Rendben. Szia - köszöntem el.

 - Szia.

Folytattuk egy ideig még a sétát. Utána elindultunk haza, ahol elkezdtünk a bulira készülni. Kerestem magamnak egy ruhát. Felvettem, és eléggé meg voltam elégedve a látvánnyal. Még volt két óránk, azalatt bőven elkészült a macim. Elindultunk a helyszínre. Beértünk s ránéztünk a feliratra melyen az állt „Üdv újra itt”. Bent megfagyott a levegő mikor egymás elé kerültünk a lánnyal. Így jobban látva fel ismertem; ő az én exem, akiért még mindig oda vagyok. Ellával nagyon szoros volt a kapcsolatunk egy éve fejeződött be, mert elköltöztek. Mindenki sokkoltan állt mikor észrevették ezt a szituációt. Erről Lila semmit nem tudott, mert fél éve költöztek csak ide.

 - Szia, szerelmem - köszönt nekem Ella és megcsókolt. Lila ekkor elrohant, a levegő megállt.

 - Szívem ez nem az, aminek látszik - indultam el utána, de még hátra fordultam - Köszönöm.

 - Most mit csináltam? - kérdezte Ella

 - Ő a barátnőm - jelentetem ki mire ő lefagyott.

 - Sajnálom. Segítek neked elmagyarázni.

 - Oké, de ahhoz meg kell találnunk.

Elindultunk keresni Lilát, a party területén, de sehol sem találtuk. Biztos voltam benne, hogy elment, ezért mi is ott hagytuk a bulit. Minden fele jártunk, de sehol nem láttuk. Mégsem adtuk fel.

*Lila szemszöge*

Rohantam, nem tudom hova csak el messzire; már a város határában lévő erdőben jártam. Itt leültem egy farönkre. Ott ültem egy darabig, még valami el nem kezdett közeledni felém. Ismét csak futni kezdtem, s mikor kiértem az útra, valami fényt láttam közeledni felém.

*Ella szemszöge*

Nagyon mérges voltam magamra! Hogy lehettem ilyen hülye. Már szó szerint aggódtam azért, hogy megtaláljuk-e.

*Bence szemszöge*

Kerestük már mindenhol, mikor eszembe jutott az erdő. Rohantunk megállás nélkül. Keresni kezdtük a fák között, melyhez annyi szép emlék kötött. Elmesélek egyet.

Egy szép őszi délután volt, az akkori barátnőmmel jöttem ki ide először. Szekálni, ijesztgetni akartam a fák között. Mikor leültünk egy fa rönkre, megváltozott minden; ott ültünk és fogtuk egymás kezét. Olyan meghitt volt a csend. Ebből kifolyólag csattant el az első csókom. Azóta sem volt szebb, annál a csóknál.

Ugye, hogy milyen meghitt? De itt volt a szakitásunk is. Már kezdtem feladni a reményt, az iránt, hogy meglejük-e a szívem választottját. A fél erdőt már be jártuk  csak a másik fele volt hátra. Rohantam kétségbe esve. Kínomban már a földön feküdtem, mert már megint elkezdtem a hangokat hallani.

 - Ne keresd! - hallottam a fejemben.

De mért ne keressem? A földön feküdtem a sírás határán. Ringatóztam, mint egy kisgyerek a sarokban, aki nagyon fél. Nehezen, de összeszedtem magam, és folytattam a keresést. Mentem, ameddig a lábam bírta; már minden reményt feladtam csak kullogtam lehajtott fejjel. Kiértem az útra és észrevettem őt; ott feküdt mozdulatlanul. Odarohantam hozzá, gyorsan tárcsáztam a mentőket.

 - Nem hagyhatsz itt, tarts ki nem lesz semmi baj - sírtam a földre térdelve.

*Ella szemszöge*

Nagyon sajnáltam Bencét; olyan rossz volt látni ott, nagyon összetört. Próbáltam vigasztalni, de nem sikerült. 

(#01) |1/a| 1. Mikor minden kezdődik.

„A múltunkban van a jövőnk, ezért

 minden döntést többször és

 jól kell megfontolni”

Minden másodperc, nekem egy fordulatot hozhat; minden ítélet egy életet dönthet el. Lehet, egy látomás felvázolja a jövőnket, vagy a múltunk legmélyebb titkait. Egy gondolat melyet nem lenne szabad megtudni, még is eljuthat hozzánk.

Reggel mikor felkeltem, megnéztem az időt; szerencsémre nyári szünet van, ilyenkor vagyok a legnyugodtabb. Elképzeltem, hogy ma milyen dolgokat hallgathatok az emberektől; nem tudom miért, de mindenki engem talál meg a problémájával, mivel neki például nincsen meg a legújabb IPhone. Ezeket az embereket feltétlenül nem bírom, legszívesebben leütném őket. Valami elfoglaltságot ki kellet találnom magamnak. Felnéztem Facebookra, de semmi érdekeset nem találtam, beléptem a youtubra, elkezdtem videókat nézni. Hirtelen eszembe jutott egy ötlet. El kellene kezdenem ezzel foglalkozni. Gyorsan felállítottam a kamerát és neki kezdtem a bemutatkozó videónak. Mázlimra értek a vágáshoz minimális szinten, egy-két órát harcoltam vele mire elkészült a mű, ha lehet annak nevezni. Elindítottam a feltöltés, pont akkor kopogtak.

 - Szabad! - kiáltottam ki, nyikorgott az ajtó és belépet, a drágalátos szerelmem, akivel egy hónapja vagyok együtt.

 - Szia! Bence szeretnék veled beszélni - lépet beljebb a szobába.

 - Szia, Lilla! Miről akarsz dumálni velem? - léptem oda hozzá, majd csókot leheltem az ajkára.

 - Hát... hogy is kezdjek neki - túrt bele a gyönyörű szőke hajába.

 - Mondjunk az elején - mosolyogtam fel melyre ő is ugyan azt tette.

 - Rendben. Tudod, megyek nyaralni; anya egyedül nem akar el engedni. - hadarta el gyorsan.

 - És?

 - Nincsen kedved eljönni velem? - nézet rám boci szemekkel.

 - Igen van kedvem, de van egy feltételem - mosolyogtam el.

 - Mi az?

 - Az, hogy videózhatok közben.

 - Nekem nyolc.

 - Mikor és hova megyünk?

 - Elfelejtetted? - döbbent le.

 - Azt hiszem igen. - vakartam meg a fejem.

 - Pest és jövő héten. - puszilt meg.

 - A programok mik lesznek?

 - Play It, OVS, sétahajókázás este a Dunán, meg sok hasonló dolog.

 - Azok jók. Mit csináljunk?

 - Film. - találta ki az elfoglaltságunkat, a szerelmem.

Elfeküdtem az ágyon és intettem Lilának, hogy jöjjön mellém. Hosszasan időzött tekintetem gyönyörű arcán. Tudtam, mit akar nézni, de én ki nem állhatom azt a filmet. Lehet, hogy a férfi büszkeségem nem engedi, az ilyen nyálas filmek nézését.

 - Csak ne Twinlight. - sóhajtottam, utat engedve az eddig bent tartott gondolataimnak.

 - Akkor Teen Wolf. - vágta rá egyből. Szerintem előre felkészült, így gyorsan megragadta a lehetőséget.

 - Jól van - sóhajtottam egy hatalmasat.

 - Ne tettesd magad. 

Lilla felkönyökölt és a szemembe nézve mondta ki a szavakat. Megdöbbentem, hiszen nem tettem semmit, ami arra engedett volna következtetni, hogy tettetem magam.

 - Nem tettetem magam, csak tudod... - nem is engedte, hogy befejezzem a mondatomat, ismét a szavamba vágott.

 - Ismerlek már, mint a rossz pénzt.

 - Ez nem is igaz.

 - Ne tagadd.

 - Igazad van - vágtam be a gyerekes durcát.

 - Mi? Nem értetem.

 - Igazad van! - mondtam a hangomat felemelve.

 - Gyere ide,  elsőnek is halottam! Tudod, hogy csak szívatlak

 - Tudom - megráztam a fejem, és elkezdtem nézni a sorozatot. Lila hozzám bújt, én pedig a rész felénél be is dobtam a szunyát.

 - Bence ébredj - ébredeztem egy csilingelő hangra, mely elkezdett durvulni. - Ébredjél már fel.

 - Jól van, na! Ébren vagyok! - nyöszörögtem. - Mennyi az idő?

 - Délután öt óra.

 - Mi a fasz?

 - Na, kezdjél készülődni, mert kettő, ismétlem, kettő óra múlva indulunk az étterembe.

Álmosan, szinte kómás állapotban ültem fel az ágyon. Azt sem tudtam, hol vagyok és arra sem emlékeztem, hogy étterembe készültünk volna.

 - Neki kezdek. - temettem tenyerembe az arcom, majd elindultam a fürdőszoba felé

 - Ajánlom is!

 - Igen is kapitány! - tisztelegtem.

 - Kis majmom.

 - Kis majom vagyok? Ezt meg jegyeztem. - morcosodtam, de nem sértődtem meg. Ilyenkor Lila mindig veszi a lapot, most azonban nem. Megsértődve, szinte hisztériásan vágta oda nekem

 - Mért vagy ilyen ma? Olyan hamar megharagszol.

 - Megint kezded? 

 - Mit? Mit kezdek megint?

 - Tudod te azt jól! A kötekedést, azt, azt kezded. 

Lila nagyon hamar behisztizik, persze utána mindjárt megbánja a dolgot. Most azonban nem, szinte kifordult magából és üvöltözni kezdett velem.

 - Én? Én kezdem a kakaskodást? Nem tudom ki aludt egész délután, meg dél előtt!

 - Azzal, hogy alszik, az ember hogyan lehet vitát generálni? Mondd már meg nekem őszintén.

 - Úgy, hogy nem foglalkozol, az emberel!

 - Felkelthetnél nyugodtan! Tudod jól, hogy át tudom aludni az egész napot! Főleg úgy, hogy egész este videót vágtam! Lila, mondd el őszintén, mi bajod velem?

 - De… ahh már nem megyek veled sehova.

 - Jó. Akkor menjél haza.

 - Megyek is. Szia!

 - Szia!

Ez nem normális, de csak azért ment el, mert tudja azt, hogy nekem van igazam. Ismerem; ez egy aljas szokása, amivel nagyon fel tud húzni.

 - Mi volt ez a veszekedés? - jött be anya a szobámba egy tálca kekszel a kezében.

- Hagyjuk, nem fontos.

- De igen is az. Mondd csak.

- Az a baja hogy elaludtam.

- Ennyi? Bezzeg együtt akartatok nyaralni menni.

- Tudom, de már akkor elkezdte, mikor beszéltünk a dologról. Éreztem ezt előre.

- Gyere le vacsorázni.

- Rendben egy pillanat. „Apa” itthon van?

- Az „apád” nincsen itthon; elment dolgozni ma egész napos. - Kérdezhetitek, apa szó mért van idéző jelben. Azért mert mostoha apám van, mert az igazi apám nem vállalt fel.

- Hála a jó égnek.

- Gyere együnk.

- Jól van - lementünk, majd elfogyasztottuk a vacsorát, ami elég finom volt. Szeretek a konyhába sürgölődni; meg anya főztjét is imádom. Segítettem anyának elmosogatni. Felmentem, és elkezdtem készülődni az estére, mert egyhamar nem fogok elaludni. Elővetem a laptopomat, és elkezdtem filmezni, YouTubozni, Facebookozni, zenét hallgatni. Ilyen apróságokkal töltöttem el az időt. Mikor ránéztem az órára, az hajnali egy órát mutatott. Nyikorgott valami, amire én felkaptam az ágyam mellől a cipőmet. Egy kevés fény szűrődőt be odakintről, épp annyi hogy egy kicsit lássak. Felálltam, és lassan közeledtem az ajtó felé, amin egy alak lépet be. Gondoltam apa így befeküdtem az ágyamba.

- Fent vagy Bence? - kérdezte egy lány és integetett nekem egy plüss maci kezével

- Fent - mormogtam oda.

- Jöttem bocsánatot kérni. Neked volt igazad; légy szíves ne haragudj rám.

 - Gyere, ide te nagy gyerek! Nem haragszom. - Befeküdt mellém az ágyba és ott beszélgetünk tovább

 - Mesélsz nekem mesét?

- Mesélek neked. Egyszer volt, hol nem, volt. Volt egy Bence nevű fiú, aki beleszeretet egy Lila nevű lányba. Minden kis piti veszekedésük után kibékülnek. Ezért boldogan éltek, még meg nem haltak.

- Ez, de cuki volt. - mondta és megpuszilt

- Tudom! Jó éjt - mondtam és elmosolyodtam.

- Neked is.

Öt perc se kellet az elalváshoz. Egy elég furcsa álmom volt, ami még akkor nem tudtam mit jelent:

Egy réten voltam. Minden világos. Virágokkal van tele a rét, egy alak állt előttem. Minden elsötétedted. Tűz gyúlt körülöttem, minden elégett. Elkezdtem zuhanni a mélybe. Hangok és árnyak jelentek meg körülöttem. Pisztolylövésnek voltam a fültanúja. Egy lány feküdt ott holtan, nem tudtam oda rohanni, mintha meg lettek volna kötve a kezeim. Egyre nehezebben kaptam levegőt, Egy ijesztő hang az én nevemet mondogatta és azt, hogy te következel. Nem tudom, mit akar ezzel mondani. Egy lánc jelent meg a lábamon. Valahogyan ki tudtam szabadulni; hirtelen egy másik jelenetbe csöppentem bele. Egy cikket olvastam a neten (a tartalmára már nem emlékszem), Gyorsan elkezdtem a táskámba pakolni és rohantam ki az ajtón. Megállás nélkül menekültem valaki elől, de nem tudom ki elől, és hogy hova.