2016. június 21., kedd

(#05) |1/a| 5. Break Up


Sziasztok! Ez a rész egy kicsit rövidebb, mint az eddigiek.

*Bence szemszöge*



Reggel kopogásra ébredtem fel. Nehezen levánszorogtam lépcsőn, mikor kinyitottam az ajtót Bella állt ott.
-  Szia! Gyere beljebb! Ne állj az esőben! – aznap nagymértékben esett az eső. Az a tipikus eső miatt depis vagy életérzés uralta a házat. Felmentem gyorsan felöltözni, pár perc kellet az elkészülésemhez, lemenet közben megcsúszott a lábam és a maradék lépcsőfokot zuhanva tettem meg.
 - Jól vagy? – jött felsegíteni engem. Belenéztem melyen a szemébe és láttam, hogy valami bántja . Olyan furcsa érzetem volt, mintha ennek a beszélgetésnek nem lenne jó vége. – Beszélni szeretnék veled, egy elég fontos dologról! – mikor ezt kiejtette a száján, valami rossz érzés fogott el. Egy krémszínű nadrág volt rajtam, melyhez fehér cipőt, barna póló és egy kék és zöld kockás inget vettem fel. A kezemben egy pohár kávé, mely kihűlt már, arra várva, hogy megigyam. Leültünk a kanapéra és elkezdte a mondandóját, még én nyeltem egy nagyot a kávémból.
 - Bence én ezt nem akartam, de mégis megtörtént ! Először Ferit utána Logan csókolt meg, és én meg visszacsókoltam. – mintha egy pofont kaptam volna , annyira lesokkolt engem.
 - Ez igaz? – néztem mélyen a szemébe, mintha egy bűnös kisgyerek lennék.
 - Igen. – nézet le a földre. – Nem akartam megtenni. Sajnálom! ...


*Logan szemszöge*

Fáradtan keltem ki az ágyból, nehezen rászántam magam az öltözködésre. Felvettem egy egyszerű ruhát, lentről felhallatszott egy beszélgetés. Kiléptem az ajtón és fentről kémleltem az eseményeket.
 - Sajnálom! – mondta a lány.
- Én is azt, hogy szakítok veled! De megbocsátok. – ezt a hangot már jobban felismertem, Bencéjé volt. Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy részben miattam szakított Bellával. Egyre rosszabb érzéseim voltak a tettem miatt.
 -  De nem vagy szomorú?
 - Az vagyok, de elrejtem a bánatom!
 - De attól még barátok vagyunk?
 - Barátok – mondta és felállt vele kezet fogni.
 - Ölelést – megölelték egymást. Én bementem a szobába és leültem, csak előre bámulni tudtam! Az ajtó nyikorgására lettem figyelmes. Nem mertem , vagy nem akartam felemelni a fejemet. A léptek egyre jobban haladtak felém.
  - Logan beszélnünk kell – jött egy mondat felém. Lassan feltekintettem, és mélyen a szemébe néztem.
  - Akkor mondjad. Miről lenne szó? – álltam fel feszülten. – Hallottam a dumálgatásatokat és tudom, hogy nem akarsz többet látni. Szevasz. – akartam lelépni, de nem úsztam meg ilyen könnyen.
 - Nem azért jöttem fel. Csak tudod, hogy milyen szar az, hogy ha a saját haverod megcsókolja a csajod. – támadt nekem.
 - Tudom te is megtetted ezt velem, még mikor itt laktam – erre a mondatra hirtelen felkapta a fejét.
 - Te honnan tudst arról a csókról?
 - Szerinted Kata nem mondta el nekem! – fordultam meg a sarkamon és hagytam el a szobát és vissza se néztem többet…

*Bence szemszöge*

Egy időre teljesen egyedül maradtam, a csomagjaimat elkezdtem készíteni, mert egy életet megváltoztató lehetőséget kaptam és már indulásra készen kell állnom a holnapi napra. Ez a nap lesz az utolsó, amit itt, a szülő földemen töltök, mert, elhagyom egy jó hosszú időre Erdélyt és lehet, hogy soha többé nem térek vissza. Csak egy búcsú cetli lesz. A szüleim tudják azt, ami miatt most elmegyek, de senki más nem. A nap maradék részét csomagolással töltöttem, már a házam megvan, ahol lakni fogok, az angol is nagyon megy, vigyáz L.A, mert jövök. Az életem egy szakaszát most lezárom és elkezdek egy újat. A holmimat mire elpakoltam beesteledett, ezért elmentem venni egy hideg zuhanyt. Furcsa módon ettől könnyen elalszom. Két óra alvás után már jelzet az ébresztőm, mely éjfélre volt beállítva. Megittam egy jó erős feketét, anélkül nem bírnám ki a kilenc órás utat Pestig, mert még lesz egy PlayIt-em és utána indulok el az új kalandomra. Apa és anya segített nekem bepakolni mindent a kocsimba, még én megírtam a rövid levelet. Ezután eljött anya részéről a könnyes búcsú és a fejmosás ideje. Miután lerendeztünk ezeket, beszálltam a járművembe, melynek a hátsó ülésén helyezkedet el a BMX-em és a gördeszkám. A motor lassan felbőgőt, legurult a lehajtóról és elkezdtem egy nagyon nagy utat mely sok mindent megváltoztat. A határ nálam már nem okoz nagy gondot, gyorsan leigazoltattak és haladtam tovább. A napfelkelte szép volt, mint ahogy a táj, sok szép falun és városon áthajtottam. Szeretek átjönni Magyarországra, valamiért itt felszabadultnak érzem magam, mintha minden más lenne. Lehúzott ablakkal haladva szívtam be az orromon a friss levegőt, melyen ha ki pillantottam, akkor egy gyönyörű mezőt láttam. A rádióból egy tökéletes szám szólt, s azt kívántam, ennek a pillanatnak bárcsak soha ne lenne vége. A nap már nagy erőkkel szórta a szikráit, mely egy kellemes hőérzetet adott, de még csak úgy hét óra környéke lehetet. Még körülbelül volt hátra az útból másfél óra. Mikor odaértem a rendezvény helyszínére gyorsan leparkoltam hátul, és a YouTuberek ajtaján bementem már majdnem minden videós jelen volt még volt tíz percünk addig beszélgetünk.

1 megjegyzés:

  1. Wow... igen, most jutott időm a díjra és arra, hogy elolvassam a blogot. Sajnálom *sajnájla* .... mindenesetre. A történet tetszik, nem rossz, a fogalmazásod egyedi Bence, én ritkán találkozok ilyennel. Nem mondom, hogy mindent értettem, mert nem, de mégis tetszett, megfogott :D Én mondjuk a helyedben még egy kicsit átnézegetném a részeket, annak érdekében, hogy minden érthető legyen, de nem roszz :D Örülök a díjnak és örülök, hogy elolvashattam :) Várom a következő részeket ;) Ölel, Réka :D

    VálaszTörlés