(#06) |1/a| 6. One Step.

Egy hang, egy pillanat, egy lélegzet, ami mindent meg tud változtatni ez az, amikor meglátom a rajongókat, de volt bennem egy tudat mely most megváltozatta. Először még nem a nézőimhez kelet mennem, hanem fel a színpadra. Egy beszélgetős szegmens be volt szerepem itt a követőim (vagyis ti) tetetek fel nekem az egyik nézőm nagyon meg lepet.

 - Bence! Nekem most egy ilyen komolyabb kérdésem lenne. Én már találkoztam egyszer veled és akkor sokkal jobb kedvű voltál. Ne tán valami baj történt? – tette fel a lány a kérdését.  

 - Ezt jól vetted észre sajnos nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg, de egy elég fontos dologról van szó, amit fontos közölnöm veletek…

 * Ella szemszöge *

Muszáj, vagyok beszélni Bencével, remélem, otthon van. Gyors készülődést láttam most előnyösnek, pár perc alatt felöltöztem. Gyorsan bepattantam a kocsimba és hajtottam „ezerrel” a szívem választottá hozz, a felhajtón nem ált semmilyen jármű, tippem szerint a garázsba van. Leálitotam a motort és kiszálltam, az ajtó felé vetem az irányt, mély levegőt vetem és kopogtam, egyből kinyitotta az ajtót Bence édesanya.

 - Jó napot! Bence itthon van?

 - Szia. Nincsen elment a PlayIt-re és onnan Los Angelesbe. – válaszolta.

 - Kiment a fejemből. Várjunk mi? – sokkolt le a mondat második fele. – Mi elutazik?

 - Jól hallottad ezen túl ott fog tanulni.

 - Akkor bocsánat a zavarásért, de mennem kell.

 - Nem baj. Szia.

 - Viszontlátásra.

Egyenesen rohantam a kocsiba ahol elkapott a sírás. Utána kell mennem csak ezt tudtam hajtani. Az utam egyenesen a szobámba vezetet, elővetem a legnagyobb bőröndömet, és amit csak tudtam bele pakoltam. Mivel a szüleim itt hagytak engem egyedül ezért nekik nem kell szólnom. Bezártam mindent lekapcsoltam az áramot minden, ami fontos azt már beraktam az autóba és indulásra készen vagyok. Hangosan indul az autóm és vele együtt az én utazásom.

*Logan szemszöge*

Reggel elég korán keltem, mert eljött ez a nap is mikkor el kell indulnom vissza Amerikában majd nem mindenkitől elköszöntem már csak Lila volt hátra. Pont mikkor kopogtam volna akkor nyitotta ki az ajtót.  - Szia, Lila! Mik ezek a bőröndök.  - Megyek veled én is Amerikába, mert a szüleim elzavartak.   - De van pénzed repülő jegyre, meg szállodára?  - Van direkt ilyen esetre spóroltam össze pénzt.  - Akkor jó. De akkor gyere, pakolj be a járgányba, mert indulunk. Hát meg mondom őszintén ez most elégé lesokkolt jó, hogy saját házam van. 

*Eközben Bence szemszöge* 

  - Ezt jól vetted észre sajnos nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg, de egy elég fontos dologról van szó, amit fontos közölnöm veletek, ami nem más, mint az hogy elköltözöm Amerikába. – a válaszom a kérdésre a nézőmet úgy meglepte, hogy nem tudod mit mondani. – Jöhet a következő kérdés. 
 - Azt lehet tudni, hogy mikkor, indul a géped? 
 - Hajnali háromkor. A ma estémet még a videós barátaimmal fogom tölteni. Következő. 
 - Azt meglehet kérdezni, hogy mi az oka ennek. 
 - Igen meg lehet. Az okom az rá, hogy az idéző jeles álom szakmámat fogom kint tanulni, de még most leszögezem ugyan annyi videó lesz, mint volt elméletileg. Gyorsan leperget ez a rész. Hátul a sokkolt arcokkal találtam magam szembe. „Ez fura” – mondtam magamban. Oda sétáltam az innivalókhoz, egy lány alak lépet a hátam mögé és hirtelen megölet.
 - Szia, Bence! 
 - Szia, Maris! Úgy néz, ki te még nem tudod azt, amit a többiek. – húztam oldalra el a számat.
 - Miről kellene tudnom? 
 - Figyelj ide! Most csak is rám! Amiről tudnod kell az, az, hogy Amerikába költözöm.  

*Logan szemszöge*

 - Pont most kell mindenkinek Magyarországba mennie! – idegeskedtem már és dudáltam idegembe.
 - Logan az ott nem Ella? –kérdezte meg az úti társam.
 - De az ő. Hívd fel és hangosítsd ki!
 - Rendben. – válaszolta és elkezdte a lányt tárcsázni, ki hamar felvette a telefont.
 – Te hova a faszba mész! –üvöltöttem bele a telefonba.  - Pestre. – szeppent meg a leányzó a vonal másik végén.
- És minek? – kérdezte a mellettem ülő személy.

- Meg akadályozni Bencét!

*Bence szemszöge*

- De miért költözöl Amerikába? – kérdezte Muffin anyu (Maris!) tőlem nagy szemekkel.

- Tanulni fogok ott ezen túl, de videózás téren. – próbáltam a beszélgetést röviden lezárni.

- És mikkor indulsz?

- Hajnali háromkor. De most már mennem kell. Majd még találkozunk. Szia! – Köszöntem el és elindultam a dedikáló zónába. És ennél a pillanatnál egy keserű ízt éreztem a torkomon. Nem tudom miért, de akár tetszik akár nem muszáj felvennem egy mű mosolyt, hogy a rajongóim ne aggódjanak. Egy lépést megtettem előre és elkezdtem szédülni.

- Attila! Kapd el! – ez volt, amit utoljára halottam.

*Lila szemszöge*

Amit halottam Ellától az egyenesen lesokkolt.

- De miért akarod Bencét meg akadályozni?

- Mert szeretem, és nem hagyom neki hogy el menyen Amerikába! – hisztériázott és megszakadt a hívás.

- Most meg mi a fasz van, na. jó nekem egyelőre elég ebből már ettől agyrémet kapok- szitkozódtam magamban. Gondoltam és neki döntöttem a fejem az üvegnek, de pont akkor mozdult meg a kocsi sor.

- Még egy darabig nem fogok tudni aludni. – mormogtam az orom alá.

- Nyugi már hamarosan átérünk, még egy ember van előttünk. – Ere a mondatára ránéztem.

*Bence szemszöge*

Egy fekete szobába tértem magam hoz. Nehezen tápászkodtam fel a földről egy ajtó nyílt ki ahonnan fehér fény szűrődött be. Lépteket hallottam a hátam mögül és egy nagy csörrenést.

- Ki van itt! – üvöltöttem fel. Aba a pillanatba elkezdet bezárulni a szobaajtó. Rohanni kezdtem egyre gyorsabban zárult az ajtó már csak annyi hely volt, hogy át préstejem magam. Pont hogy át tudtam még menni a másik terembe. Egy tükör volt, amire vérrel rá volt írva, hogy:

Kezdődhet a játék az elmédben!

Mikkor elolvastam akkor egy hang mely nagyon mély és rekedt volt meg szólalt.

- Csak egy szabály van, ha nem győzöl le a megadott idő alatt, akkor kezdődik a szeretteid le mészárlása.

- Menyi időm van?

- Most meg tudod. Az idő elindult. – mikkor elmondta ezt akkor egy nagy óra jelent meg a falon velem szembe ész elindult a visszaszámlálás. – Már csak egy heted maradt a hét feladatra és a legyőzésemre! Viszlát!

A szoba hirtelen elkezdtet átalakulni…