(#01) |1/a| 1. Mikor minden kezdődik.

„A múltunkban van a jövőnk, ezért

 minden döntést többször és

 jól kell megfontolni”

Minden másodperc, nekem egy fordulatot hozhat; minden ítélet egy életet dönthet el. Lehet, egy látomás felvázolja a jövőnket, vagy a múltunk legmélyebb titkait. Egy gondolat melyet nem lenne szabad megtudni, még is eljuthat hozzánk.

Reggel mikor felkeltem, megnéztem az időt; szerencsémre nyári szünet van, ilyenkor vagyok a legnyugodtabb. Elképzeltem, hogy ma milyen dolgokat hallgathatok az emberektől; nem tudom miért, de mindenki engem talál meg a problémájával, mivel neki például nincsen meg a legújabb IPhone. Ezeket az embereket feltétlenül nem bírom, legszívesebben leütném őket. Valami elfoglaltságot ki kellet találnom magamnak. Felnéztem Facebookra, de semmi érdekeset nem találtam, beléptem a youtubra, elkezdtem videókat nézni. Hirtelen eszembe jutott egy ötlet. El kellene kezdenem ezzel foglalkozni. Gyorsan felállítottam a kamerát és neki kezdtem a bemutatkozó videónak. Mázlimra értek a vágáshoz minimális szinten, egy-két órát harcoltam vele mire elkészült a mű, ha lehet annak nevezni. Elindítottam a feltöltés, pont akkor kopogtak.

 - Szabad! - kiáltottam ki, nyikorgott az ajtó és belépet, a drágalátos szerelmem, akivel egy hónapja vagyok együtt.

 - Szia! Bence szeretnék veled beszélni - lépet beljebb a szobába.

 - Szia, Lilla! Miről akarsz dumálni velem? - léptem oda hozzá, majd csókot leheltem az ajkára.

 - Hát... hogy is kezdjek neki - túrt bele a gyönyörű szőke hajába.

 - Mondjunk az elején - mosolyogtam fel melyre ő is ugyan azt tette.

 - Rendben. Tudod, megyek nyaralni; anya egyedül nem akar el engedni. - hadarta el gyorsan.

 - És?

 - Nincsen kedved eljönni velem? - nézet rám boci szemekkel.

 - Igen van kedvem, de van egy feltételem - mosolyogtam el.

 - Mi az?

 - Az, hogy videózhatok közben.

 - Nekem nyolc.

 - Mikor és hova megyünk?

 - Elfelejtetted? - döbbent le.

 - Azt hiszem igen. - vakartam meg a fejem.

 - Pest és jövő héten. - puszilt meg.

 - A programok mik lesznek?

 - Play It, OVS, sétahajókázás este a Dunán, meg sok hasonló dolog.

 - Azok jók. Mit csináljunk?

 - Film. - találta ki az elfoglaltságunkat, a szerelmem.

Elfeküdtem az ágyon és intettem Lilának, hogy jöjjön mellém. Hosszasan időzött tekintetem gyönyörű arcán. Tudtam, mit akar nézni, de én ki nem állhatom azt a filmet. Lehet, hogy a férfi büszkeségem nem engedi, az ilyen nyálas filmek nézését.

 - Csak ne Twinlight. - sóhajtottam, utat engedve az eddig bent tartott gondolataimnak.

 - Akkor Teen Wolf. - vágta rá egyből. Szerintem előre felkészült, így gyorsan megragadta a lehetőséget.

 - Jól van - sóhajtottam egy hatalmasat.

 - Ne tettesd magad. 

Lilla felkönyökölt és a szemembe nézve mondta ki a szavakat. Megdöbbentem, hiszen nem tettem semmit, ami arra engedett volna következtetni, hogy tettetem magam.

 - Nem tettetem magam, csak tudod... - nem is engedte, hogy befejezzem a mondatomat, ismét a szavamba vágott.

 - Ismerlek már, mint a rossz pénzt.

 - Ez nem is igaz.

 - Ne tagadd.

 - Igazad van - vágtam be a gyerekes durcát.

 - Mi? Nem értetem.

 - Igazad van! - mondtam a hangomat felemelve.

 - Gyere ide,  elsőnek is halottam! Tudod, hogy csak szívatlak

 - Tudom - megráztam a fejem, és elkezdtem nézni a sorozatot. Lila hozzám bújt, én pedig a rész felénél be is dobtam a szunyát.

 - Bence ébredj - ébredeztem egy csilingelő hangra, mely elkezdett durvulni. - Ébredjél már fel.

 - Jól van, na! Ébren vagyok! - nyöszörögtem. - Mennyi az idő?

 - Délután öt óra.

 - Mi a fasz?

 - Na, kezdjél készülődni, mert kettő, ismétlem, kettő óra múlva indulunk az étterembe.

Álmosan, szinte kómás állapotban ültem fel az ágyon. Azt sem tudtam, hol vagyok és arra sem emlékeztem, hogy étterembe készültünk volna.

 - Neki kezdek. - temettem tenyerembe az arcom, majd elindultam a fürdőszoba felé

 - Ajánlom is!

 - Igen is kapitány! - tisztelegtem.

 - Kis majmom.

 - Kis majom vagyok? Ezt meg jegyeztem. - morcosodtam, de nem sértődtem meg. Ilyenkor Lila mindig veszi a lapot, most azonban nem. Megsértődve, szinte hisztériásan vágta oda nekem

 - Mért vagy ilyen ma? Olyan hamar megharagszol.

 - Megint kezded? 

 - Mit? Mit kezdek megint?

 - Tudod te azt jól! A kötekedést, azt, azt kezded. 

Lila nagyon hamar behisztizik, persze utána mindjárt megbánja a dolgot. Most azonban nem, szinte kifordult magából és üvöltözni kezdett velem.

 - Én? Én kezdem a kakaskodást? Nem tudom ki aludt egész délután, meg dél előtt!

 - Azzal, hogy alszik, az ember hogyan lehet vitát generálni? Mondd már meg nekem őszintén.

 - Úgy, hogy nem foglalkozol, az emberel!

 - Felkelthetnél nyugodtan! Tudod jól, hogy át tudom aludni az egész napot! Főleg úgy, hogy egész este videót vágtam! Lila, mondd el őszintén, mi bajod velem?

 - De… ahh már nem megyek veled sehova.

 - Jó. Akkor menjél haza.

 - Megyek is. Szia!

 - Szia!

Ez nem normális, de csak azért ment el, mert tudja azt, hogy nekem van igazam. Ismerem; ez egy aljas szokása, amivel nagyon fel tud húzni.

 - Mi volt ez a veszekedés? - jött be anya a szobámba egy tálca kekszel a kezében.

- Hagyjuk, nem fontos.

- De igen is az. Mondd csak.

- Az a baja hogy elaludtam.

- Ennyi? Bezzeg együtt akartatok nyaralni menni.

- Tudom, de már akkor elkezdte, mikor beszéltünk a dologról. Éreztem ezt előre.

- Gyere le vacsorázni.

- Rendben egy pillanat. „Apa” itthon van?

- Az „apád” nincsen itthon; elment dolgozni ma egész napos. - Kérdezhetitek, apa szó mért van idéző jelben. Azért mert mostoha apám van, mert az igazi apám nem vállalt fel.

- Hála a jó égnek.

- Gyere együnk.

- Jól van - lementünk, majd elfogyasztottuk a vacsorát, ami elég finom volt. Szeretek a konyhába sürgölődni; meg anya főztjét is imádom. Segítettem anyának elmosogatni. Felmentem, és elkezdtem készülődni az estére, mert egyhamar nem fogok elaludni. Elővetem a laptopomat, és elkezdtem filmezni, YouTubozni, Facebookozni, zenét hallgatni. Ilyen apróságokkal töltöttem el az időt. Mikor ránéztem az órára, az hajnali egy órát mutatott. Nyikorgott valami, amire én felkaptam az ágyam mellől a cipőmet. Egy kevés fény szűrődőt be odakintről, épp annyi hogy egy kicsit lássak. Felálltam, és lassan közeledtem az ajtó felé, amin egy alak lépet be. Gondoltam apa így befeküdtem az ágyamba.

- Fent vagy Bence? - kérdezte egy lány és integetett nekem egy plüss maci kezével

- Fent - mormogtam oda.

- Jöttem bocsánatot kérni. Neked volt igazad; légy szíves ne haragudj rám.

 - Gyere, ide te nagy gyerek! Nem haragszom. - Befeküdt mellém az ágyba és ott beszélgetünk tovább

 - Mesélsz nekem mesét?

- Mesélek neked. Egyszer volt, hol nem, volt. Volt egy Bence nevű fiú, aki beleszeretet egy Lila nevű lányba. Minden kis piti veszekedésük után kibékülnek. Ezért boldogan éltek, még meg nem haltak.

- Ez, de cuki volt. - mondta és megpuszilt

- Tudom! Jó éjt - mondtam és elmosolyodtam.

- Neked is.

Öt perc se kellet az elalváshoz. Egy elég furcsa álmom volt, ami még akkor nem tudtam mit jelent:

Egy réten voltam. Minden világos. Virágokkal van tele a rét, egy alak állt előttem. Minden elsötétedted. Tűz gyúlt körülöttem, minden elégett. Elkezdtem zuhanni a mélybe. Hangok és árnyak jelentek meg körülöttem. Pisztolylövésnek voltam a fültanúja. Egy lány feküdt ott holtan, nem tudtam oda rohanni, mintha meg lettek volna kötve a kezeim. Egyre nehezebben kaptam levegőt, Egy ijesztő hang az én nevemet mondogatta és azt, hogy te következel. Nem tudom, mit akar ezzel mondani. Egy lánc jelent meg a lábamon. Valahogyan ki tudtam szabadulni; hirtelen egy másik jelenetbe csöppentem bele. Egy cikket olvastam a neten (a tartalmára már nem emlékszem), Gyorsan elkezdtem a táskámba pakolni és rohantam ki az ajtón. Megállás nélkül menekültem valaki elől, de nem tudom ki elől, és hogy hova.