Why? Loading! Mi lesz most? Mikkor lesz folytatás?

Szisztok!

Ez a bejegyzés most ilyen zűrzavar! A főbb dolgok mi lesz most evvel a bloggal. A válasz az, hogy a blog folytatódik! Csak ritkában lesznek részek! Ennek az oka, hogy mivel én most vagyok nyolcadikos és sokat kell tanulnom :( .Úgy hogy a blog most egy időre szünetre megy! De most készül egy különkiadás is! Aminek meg van már a témája!

Új részek November 1-jével jönnek a különkiadás 20-dikán kerül fell.

Változni fog a történetes blogom száma. Mivel jönnek újak Szeptember 31-ével kezdenek majd elindulni a blogok.

1. Édes Kisértés: A nyári mámor íze (November 30)

2. On The School (December 30)

3. Második Esély (Január 30)

És a napokban el fog indulni a személyes + novellás blogom a Forever Young!

Ennyi lenne ez a bejegyzés. Sziasztok!

(#06) |1/a| 6. One Step.

Egy hang, egy pillanat, egy lélegzet, ami mindent meg tud változtatni ez az, amikor meglátom a rajongókat, de volt bennem egy tudat mely most megváltozatta. Először még nem a nézőimhez kelet mennem, hanem fel a színpadra. Egy beszélgetős szegmens be volt szerepem itt a követőim (vagyis ti) tetetek fel nekem az egyik nézőm nagyon meg lepet.

 - Bence! Nekem most egy ilyen komolyabb kérdésem lenne. Én már találkoztam egyszer veled és akkor sokkal jobb kedvű voltál. Ne tán valami baj történt? – tette fel a lány a kérdését.  

 - Ezt jól vetted észre sajnos nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg, de egy elég fontos dologról van szó, amit fontos közölnöm veletek…

 * Ella szemszöge *

Muszáj, vagyok beszélni Bencével, remélem, otthon van. Gyors készülődést láttam most előnyösnek, pár perc alatt felöltöztem. Gyorsan bepattantam a kocsimba és hajtottam „ezerrel” a szívem választottá hozz, a felhajtón nem ált semmilyen jármű, tippem szerint a garázsba van. Leálitotam a motort és kiszálltam, az ajtó felé vetem az irányt, mély levegőt vetem és kopogtam, egyből kinyitotta az ajtót Bence édesanya.

 - Jó napot! Bence itthon van?

 - Szia. Nincsen elment a PlayIt-re és onnan Los Angelesbe. – válaszolta.

 - Kiment a fejemből. Várjunk mi? – sokkolt le a mondat második fele. – Mi elutazik?

 - Jól hallottad ezen túl ott fog tanulni.

 - Akkor bocsánat a zavarásért, de mennem kell.

 - Nem baj. Szia.

 - Viszontlátásra.

Egyenesen rohantam a kocsiba ahol elkapott a sírás. Utána kell mennem csak ezt tudtam hajtani. Az utam egyenesen a szobámba vezetet, elővetem a legnagyobb bőröndömet, és amit csak tudtam bele pakoltam. Mivel a szüleim itt hagytak engem egyedül ezért nekik nem kell szólnom. Bezártam mindent lekapcsoltam az áramot minden, ami fontos azt már beraktam az autóba és indulásra készen vagyok. Hangosan indul az autóm és vele együtt az én utazásom.

*Logan szemszöge*

Reggel elég korán keltem, mert eljött ez a nap is mikkor el kell indulnom vissza Amerikában majd nem mindenkitől elköszöntem már csak Lila volt hátra. Pont mikkor kopogtam volna akkor nyitotta ki az ajtót.  - Szia, Lila! Mik ezek a bőröndök.  - Megyek veled én is Amerikába, mert a szüleim elzavartak.   - De van pénzed repülő jegyre, meg szállodára?  - Van direkt ilyen esetre spóroltam össze pénzt.  - Akkor jó. De akkor gyere, pakolj be a járgányba, mert indulunk. Hát meg mondom őszintén ez most elégé lesokkolt jó, hogy saját házam van. 

*Eközben Bence szemszöge* 

  - Ezt jól vetted észre sajnos nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg, de egy elég fontos dologról van szó, amit fontos közölnöm veletek, ami nem más, mint az hogy elköltözöm Amerikába. – a válaszom a kérdésre a nézőmet úgy meglepte, hogy nem tudod mit mondani. – Jöhet a következő kérdés. 
 - Azt lehet tudni, hogy mikkor, indul a géped? 
 - Hajnali háromkor. A ma estémet még a videós barátaimmal fogom tölteni. Következő. 
 - Azt meglehet kérdezni, hogy mi az oka ennek. 
 - Igen meg lehet. Az okom az rá, hogy az idéző jeles álom szakmámat fogom kint tanulni, de még most leszögezem ugyan annyi videó lesz, mint volt elméletileg. Gyorsan leperget ez a rész. Hátul a sokkolt arcokkal találtam magam szembe. „Ez fura” – mondtam magamban. Oda sétáltam az innivalókhoz, egy lány alak lépet a hátam mögé és hirtelen megölet.
 - Szia, Bence! 
 - Szia, Maris! Úgy néz, ki te még nem tudod azt, amit a többiek. – húztam oldalra el a számat.
 - Miről kellene tudnom? 
 - Figyelj ide! Most csak is rám! Amiről tudnod kell az, az, hogy Amerikába költözöm.  

*Logan szemszöge*

 - Pont most kell mindenkinek Magyarországba mennie! – idegeskedtem már és dudáltam idegembe.
 - Logan az ott nem Ella? –kérdezte meg az úti társam.
 - De az ő. Hívd fel és hangosítsd ki!
 - Rendben. – válaszolta és elkezdte a lányt tárcsázni, ki hamar felvette a telefont.
 – Te hova a faszba mész! –üvöltöttem bele a telefonba.  - Pestre. – szeppent meg a leányzó a vonal másik végén.
- És minek? – kérdezte a mellettem ülő személy.

- Meg akadályozni Bencét!

*Bence szemszöge*

- De miért költözöl Amerikába? – kérdezte Muffin anyu (Maris!) tőlem nagy szemekkel.

- Tanulni fogok ott ezen túl, de videózás téren. – próbáltam a beszélgetést röviden lezárni.

- És mikkor indulsz?

- Hajnali háromkor. De most már mennem kell. Majd még találkozunk. Szia! – Köszöntem el és elindultam a dedikáló zónába. És ennél a pillanatnál egy keserű ízt éreztem a torkomon. Nem tudom miért, de akár tetszik akár nem muszáj felvennem egy mű mosolyt, hogy a rajongóim ne aggódjanak. Egy lépést megtettem előre és elkezdtem szédülni.

- Attila! Kapd el! – ez volt, amit utoljára halottam.

*Lila szemszöge*

Amit halottam Ellától az egyenesen lesokkolt.

- De miért akarod Bencét meg akadályozni?

- Mert szeretem, és nem hagyom neki hogy el menyen Amerikába! – hisztériázott és megszakadt a hívás.

- Most meg mi a fasz van, na. jó nekem egyelőre elég ebből már ettől agyrémet kapok- szitkozódtam magamban. Gondoltam és neki döntöttem a fejem az üvegnek, de pont akkor mozdult meg a kocsi sor.

- Még egy darabig nem fogok tudni aludni. – mormogtam az orom alá.

- Nyugi már hamarosan átérünk, még egy ember van előttünk. – Ere a mondatára ránéztem.

*Bence szemszöge*

Egy fekete szobába tértem magam hoz. Nehezen tápászkodtam fel a földről egy ajtó nyílt ki ahonnan fehér fény szűrődött be. Lépteket hallottam a hátam mögül és egy nagy csörrenést.

- Ki van itt! – üvöltöttem fel. Aba a pillanatba elkezdet bezárulni a szobaajtó. Rohanni kezdtem egyre gyorsabban zárult az ajtó már csak annyi hely volt, hogy át préstejem magam. Pont hogy át tudtam még menni a másik terembe. Egy tükör volt, amire vérrel rá volt írva, hogy:

Kezdődhet a játék az elmédben!

Mikkor elolvastam akkor egy hang mely nagyon mély és rekedt volt meg szólalt.

- Csak egy szabály van, ha nem győzöl le a megadott idő alatt, akkor kezdődik a szeretteid le mészárlása.

- Menyi időm van?

- Most meg tudod. Az idő elindult. – mikkor elmondta ezt akkor egy nagy óra jelent meg a falon velem szembe ész elindult a visszaszámlálás. – Már csak egy heted maradt a hét feladatra és a legyőzésemre! Viszlát!

A szoba hirtelen elkezdtet átalakulni…

Magyarázkodás + Újab kérés

Sziasztok!
Igen Bence most nagyon, de nagyon nem aktív az oka egyszerű ez pedig a nyár. Nyaralás, táborok meg még sok minden. Ezt nagyon sajnálom, de tudok jó hírrel szolgálni már íródik az új rész és a fele készen van.

A kérészem pedig nem más mint hogy engem is be neveztek a Blogger Award 2016-ba. Ez úton kérlek meg titeket hogy szavazatok a bloggomra ITT.

Szavazatok megint a blogomra.

Sziasztok!

Hamarosan lesz új rész léci szavazatok Itt a blogomra.

Ui.: max 3 nap az uj reszig.

Kérés

Sziasztok!

Ez még nem rész egy szívességet kérnék az alábbi linken szavazatok a blogomra. Ennyi lenne sziasztok.

(#05) |1/a| 5. Break Up

Sziasztok! Ez a rész egy kicsit rövidebb, mint az eddigiek.

*Bence szemszöge*

Reggel kopogásra ébredtem fel. Nehezen levánszorogtam lépcsőn, mikor kinyitottam az ajtót Bella állt ott.

-  Szia! Gyere beljebb! Ne állj az esőben! – aznap nagymértékben esett az eső. Az a tipikus eső miatt depis vagy életérzés uralta a házat. Felmentem gyorsan felöltözni, pár perc kellet az elkészülésemhez, lemenet közben megcsúszott a lábam és a maradék lépcsőfokot zuhanva tettem meg.

 - Jól vagy? – jött felsegíteni engem. Belenéztem melyen a szemébe és láttam, hogy valami bántja . Olyan furcsa érzetem volt, mintha ennek a beszélgetésnek nem lenne jó vége. – Beszélni szeretnék veled, egy elég fontos dologról! – mikor ezt kiejtette a száján, valami rossz érzés fogott el. Egy krémszínű nadrág volt rajtam, melyhez fehér cipőt, barna póló és egy kék és zöld kockás inget vettem fel. A kezemben egy pohár kávé, mely kihűlt már, arra várva, hogy megigyam. Leültünk a kanapéra és elkezdte a mondandóját, még én nyeltem egy nagyot a kávémból.

 - Bence én ezt nem akartam, de mégis megtörtént ! Először Ferit utána Logan csókolt meg, és én meg visszacsókoltam. – mintha egy pofont kaptam volna , annyira lesokkolt engem.

 - Ez igaz? – néztem mélyen a szemébe, mintha egy bűnös kisgyerek lennék.

 - Igen. – nézet le a földre. – Nem akartam megtenni. Sajnálom! ...

*Logan szemszöge*

Fáradtan keltem ki az ágyból, nehezen rászántam magam az öltözködésre. Felvettem egy egyszerű ruhát, lentről felhallatszott egy beszélgetés. Kiléptem az ajtón és fentről kémleltem az eseményeket.

 - Sajnálom! – mondta a lány.

- Én is azt, hogy szakítok veled! De megbocsátok. – ezt a hangot már jobban felismertem, Bencéjé volt. Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy részben miattam szakított Bellával. Egyre rosszabb érzéseim voltak a tettem miatt.

 -  De nem vagy szomorú?

 - Az vagyok, de elrejtem a bánatom!

 - De attól még barátok vagyunk?

 - Barátok – mondta és felállt vele kezet fogni.

 - Ölelést – megölelték egymást. Én bementem a szobába és leültem, csak előre bámulni tudtam! Az ajtó nyikorgására lettem figyelmes. Nem mertem , vagy nem akartam felemelni a fejemet. A léptek egyre jobban haladtak felém.

  - Logan beszélnünk kell – jött egy mondat felém. Lassan feltekintettem, és mélyen a szemébe néztem.

  - Akkor mondjad. Miről lenne szó? – álltam fel feszülten. – Hallottam a dumálgatásatokat és tudom, hogy nem akarsz többet látni. Szevasz. – akartam lelépni, de nem úsztam meg ilyen könnyen.

 - Nem azért jöttem fel. Csak tudod, hogy milyen szar az, hogy ha a saját haverod megcsókolja a csajod. – támadt nekem.

 - Tudom te is megtetted ezt velem, még mikor itt laktam – erre a mondatra hirtelen felkapta a fejét.

 - Te honnan tudst arról a csókról?

 - Szerinted Kata nem mondta el nekem! – fordultam meg a sarkamon és hagytam el a szobát és vissza se néztem többet…

*Bence szemszöge*

Egy időre teljesen egyedül maradtam, a csomagjaimat elkezdtem készíteni, mert egy életet megváltoztató lehetőséget kaptam és már indulásra készen kell állnom a holnapi napra. Ez a nap lesz az utolsó, amit itt, a szülő földemen töltök, mert, elhagyom egy jó hosszú időre Erdélyt és lehet, hogy soha többé nem térek vissza. Csak egy búcsú cetli lesz. A szüleim tudják azt, ami miatt most elmegyek, de senki más nem. A nap maradék részét csomagolással töltöttem, már a házam megvan, ahol lakni fogok, az angol is nagyon megy, vigyáz L.A, mert jövök. Az életem egy szakaszát most lezárom és elkezdek egy újat. A holmimat mire elpakoltam beesteledett, ezért elmentem venni egy hideg zuhanyt. Furcsa módon ettől könnyen elalszom. Két óra alvás után már jelzet az ébresztőm, mely éjfélre volt beállítva. Megittam egy jó erős feketét, anélkül nem bírnám ki a kilenc órás utat Pestig, mert még lesz egy PlayIt-em és utána indulok el az új kalandomra. Apa és anya segített nekem bepakolni mindent a kocsimba, még én megírtam a rövid levelet. Ezután eljött anya részéről a könnyes búcsú és a fejmosás ideje. Miután lerendeztünk ezeket, beszálltam a járművembe, melynek a hátsó ülésén helyezkedet el a BMX-em és a gördeszkám. A motor lassan felbőgőt, legurult a lehajtóról és elkezdtem egy nagyon nagy utat mely sok mindent megváltoztat. A határ nálam már nem okoz nagy gondot, gyorsan leigazoltattak és haladtam tovább. A napfelkelte szép volt, mint ahogy a táj, sok szép falun és városon áthajtottam. Szeretek átjönni Magyarországra, valamiért itt felszabadultnak érzem magam, mintha minden más lenne. Lehúzott ablakkal haladva szívtam be az orromon a friss levegőt, melyen ha ki pillantottam, akkor egy gyönyörű mezőt láttam. A rádióból egy tökéletes szám szólt, s azt kívántam, ennek a pillanatnak bárcsak soha ne lenne vége. A nap már nagy erőkkel szórta a szikráit, mely egy kellemes hőérzetet adott, de még csak úgy hét óra környéke lehetet. Még körülbelül volt hátra az útból másfél óra. Mikor odaértem a rendezvény helyszínére gyorsan leparkoltam hátul, és a YouTuberek ajtaján bementem már majdnem minden videós jelen volt még volt tíz percünk addig beszélgetünk.

A Blog hivatalos posztere

Köszönöm a posztert Slashernek. A héten új rész.